A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

külön, kertenként választottak hegybírót (mint többek közt Nagylétán), máskor több kertnek közösen volt egy hegybírója. A vezetőséget azonban itt is úgy választották, hogy az egyes kertek megfelelő számú taggal képviseljék magukat a közös tanácsban. A XIX. század második felétől rendszerint ezt a közös tanácsot nevezték hegyközségnek, amely tehát a község összes szőlősgazdáinak a gyülekezetét jelentette. A szőlőskertet irányító testületnek úrbéres falvakban valószínűleg szükséges volt megnyerni a földesúr hozzájárulását is.

47 Később, az úrbéri viszonyok megszűnése után, vagy földesúri függés alá nem tartozó mezővárosokban már korábban mindinkább önálló, illetve csupán a közbirtokosságtól függő testület lesz.

48 A hegyi tanácsban a népi emlékezet szerint már a XIX. század közepén a hegybíró mellett megtaláljuk a kertgazdát, vagy hegyelnököt is, aki nyilvánvalóan még kevésbé függött a községi közigazgatástól, hanem csak a kertbéli gazdák megbízottja. A XIX. század második felében kialakuló hegyi tanácsok pedig magukban foglalják a gazdák által választott állandó képviselőket, a választmányt is, akik már rendszeresen üléseznek, jegyzőkönyvet vezetnek, tehát jegyzőt is tartanak. A későbbi hegyközségi törvények (1894, 1929, 1938), s az ezzel kapcsolatos végrehajtási utasítások már meglehetősen körülírják a hegyközségek belső szervezeti rendjét, felépítését. A törvényeket több kommentár követi, s a törvény szellemében létrejött hegyközségi rendtartásokat egyre-másra nyomtatásban is kiadják.

49 A hegyközségek így nagyjából országosan hasonló formákat öltenek, természetesen, helyi variációkkal. Megállapítható, hogy a hegyközségek (egyes síkvidéki falukban kertgazdaságnak nevezik) olyan autonóm testületek, melyek a kertek életében bizonyos hatósági jogkörrel rendelkeznek. Joguk van megszabni a kerti magatartást, az egyes munkavégzések időszakát, megszabják a kerti építkezés módját, a közös munkákat, feladatokat, közösen csőszt fogadnak, sőt bizonyos határok között büntető joguk is van. Ugyanakkor teljes mértékben alkalmazkodniuk kell mind a helyi községi önkormányzat szokásaihoz, törvényeihez, mind az országos törvényekhez.

50 A hegyközség legfontosabb szerve a közgyűlés, mely a kertbéli gazdák összességét jelenti. A közgyűlés évente egy-két alkalomami rendszerint a községháza tanácstermében ülésezik. Itt fogadják el a hegyközség rendtartását, amelyet előzetesen tapasztaltabb gazdák és a törvényes rendelkezéseket jól ismerő községi jegyző állítottak össze. A rendtartást többnyire írásba is foglalták. Az 1938-as hegyközségi törvény végrehajtási utasításának mellékleteként nyomtatott hegyközségi rendlartásmintát is kiadtak. A közgyűlés választ47 HBmL. V. 634/a. 4. Záloglevél. 1776. márc. 22. 10. pont: „A hegybírák a compossessor uraknak rendelésétől függjenek, mint másutt is, ahol helyben lakó compossessor urak vágynak, és a hegynek jó rendben tartásárul adandó vagy tartandó szabad regulatziót azoktul vegyék és amely kertbéli dolgokat és hibákat maguk a kertbírák el nem igazithatnak, az uraság elejébe vigyék és a dolgok finalio decisioját onnan várják." 48 így van ez pl. az Érmeilékkel szoros kapcsolatot tartó hajdú városokban is. Dám László 1972. 14-16. 49 Kápolna és Alsó-Mesteri egyesült hegyközségek szervezeti és rendszabályai. Kis-Czell. 1897.; A székesfehérvári Öreghegy hegyközség rendtartása. Székesfehérvár, 1907;Aborgátai hegyközség szervezeti és rend-szabályai. Kis-Czell. 1897; A Szatmárnémeti szab. kir. városi hegyközség rendtartása. Szatmár, 1898; Vásárhelyi Zoltán, 1901; HódmezőVásráhely, 1903; Bíró Géza, 1929.; Hegyközségi rendtartás (minta). Bp. 1930; Janisits Endre, 1933. 50 V. ö.: Dám László, 1972. 14-15. 479