A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

nyeg, hogy minden napra jusson bor az asztalra, különösen ünnepi alkalmakkor s a gazda akkor érezte jól magát, ha vendégeit, ismerőseit bármikor meg tudta kínálni egy pohár borral. Ez nem zárja ki, hogy - főként a nagyobb gazdák - időnként jól pénzeltek is az eladott borból, de ha nagyobb szükség nem volt, csak a felesleget adták el s elsődleges a saját szükséglet volt. Kétségtelen, hogy igen sok technikai fogást, mint az oltás, permetezés stb. a paraszt szőlősgazdák is a vincellérektől tanulták meg, vagy „lestek el"

23

, de a szőlőművelés ősi fogásai, szókincse, a borkészítés, tárolás eszközei az ő gazdaságaikban hagyományozódtak a XX. századi utódokra. Tekintve azonban az Ermellék nagy munkásvonzó hatását

27

', nem csodálkozhatunk, ha az érmelléki szőlőkultúra hagyományanyaga Szabolcs, Szatmár, de főként Bihar megye egész területén éreztette hatását.

25 Az érmelléki szőlőkultúra hagyományainak felkutatása ugyanakkor sürgető feladat, mert a régi paraszti művelésű szőlőskertek legtöbb helyen már felbomlottak, vagy funkcionális átalakulásban vannak. Igen sok szőlőskert kipusztult s benne ma szántóföldi növényeket termesztenek. Amelyik megmaradt, az pedig lassan a dolgozók hétvégi víkendtelepévé kezd formálódni. Sok helyen (a romániai Diószegen és a magyarországi Álmosdon) a termelőszövetkezetek próbálták a szőlőket átvenni, de ezek alkalmatlanok voltak arra, hogy itt modern nagyüzemi termelést valósítsanak meg, ezért a szőlőket parlagon hagyták s azok már most nagyrészt kipusztultak. Más helyen vagy a tulajdonjogi bizonytalanságok, vagy a magas boradó miatt hagyják el a tulajdonosok a szőlőket. A táj két leginkább hagyományőrző szőlőskertje a nagylétai Mosonta kert és a szentimrei (Románia) hegy. Ezért figyelmünket főként ezekre koncentráltuk. Sok esetben azonban így is elkerülhetetlen volt a régebbi írott, levéltári források megszólaltatása, mert a mai adatközlők halvány emlékei nem mindig adnak megbízható, világos képet. Szőlőhegyek - szőlőskertek Ha XVIII-XIX. századi határtérképeket kezünkbe veszünk, a faluk szomszédságában, olykor a telkek közvetlen folytatásában szinte minden faluban kisebb-nagyobb kerítéssel körülvett, tehát a határ többi részétől jól elkülöníthető zárt területet figyelhetünk meg.

26 A latin nyelvű forások legtöbbször „hortus." szavakkal jelölik, néha azonban megnevezve külön is a szőlőhegyet, a promontoriumot.

27 A körülhatároltság eleve azt jelentette, hogy e terület nem vett részt a határ más részeire jellemző használati rendszerekben, vagyis nem tartozott az osztatlan, közös használatú legelőkhöz, erdőkhöz, sem a szabadfoglalásos, újraosztásos, ugaroló vagy nyomásos rendszerben művelt szántóföldekhez, hanem itt valami módon már kezdetben a birtoklásnak sokkal kötöttebb formái 23 Jenát eh Károly, Nagy Kálmán, Álmosd, akik maguk is jártak a kágyi hegyre dolgozni. 24 Gálgóczi Károly, 1855. 204. A szerző megjegyzi, hogy Nagylétán azért nem lehet munkásokat kapni, mert mikor megkezdődik a szőlőmunka, „nagyon fogyasztja e vidéken a gazdaság körül szükséges munkás kezeket a közel levő érmelléki szőlőhegy". 25 Kurucz Albert, 1964. 26 HBmL. Térképtár BmT. 1. 1772; BmT. 59. 1837; (mindkettő Almosdról); BmT. 63., 65. 1838, Monostorpályi; BmT 78. 1841. Kiskágya, BmT. 125. 1860. Kókad, BmT. 144. 1864. Nagyléta. 27 „Kertnek nevezzük általában az ollyan plántatermő hellyet, a mellyet azért, hogy az ott termő plánták az állatok, emberek, 's némely részben az idő' viszontagságai ellen is, nagyobb oltalom alatt lehessenek, keritéssel szoktunk körülvenni". Pethe Ferenc, II. 1809-1813. 1. 28* 435