A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

Aladár is 1891-ben: „Miként a tokaj-hegyaljaiak, a sárosiak, az abaujiak, ugy adtak itt el jó nagy áron egy-egy darab szőlőt a megyebeli uraknak s főként a debreceni jobbmódú cíviseknek, kik közül annyian szereztek itt szőlőbirtokot, hogy szüret idején a nagylétai országutat ellepték szekereikkel."

10 Mint közismert, a szőlőbirtokkal a jobbágyok mindig szabadabban rendelkeztek, mint a szántóföldekkel, különösen így volt ez az Érmeiléken, ahol a szőlődézsmát már jóval a bordézsma megszűnése előtt megváltották s így az itteniek szőlőikkel még szabadabban rendelkezhettek.

17 így nem csoda, ha az érmelléki szőlőhegyeken a Tiszántúl legváltozatosabb népességelemei találkozhattak.

18 A távol lakók nyilván nem maguk művelték meg szőlőiket, hanem erre hozzáértő szakembereket, vincelléreket fogadtak. A vincellér igény a XIX. század második felében oly nagy, hogy már nemcsak a helybeli, de az érmelléki szőlőművelést jól ismerő bagaméri, álmosdi, nagylétai, újlétai származású vinvellérek sem elégítik ki a szükségletet. Ez az oka annak, hogy a gazdák sürgetésére 1870-ben a m. kir. Földművelésügyi Minisztérium Diószegen ún. „vincellér képezdét", majd 1880-tól „Gyümölcsészeti, szőlőművelési és borászati szaktanító képezdét" állít fel.

19 1895-ben összesen öt hasonló vincellér iskola működik az országban, a diószegin kívül Nagyenyeden, Ménesen, Tarcalon és Tapolcán.-'

0 A diószegi vincellér iskola többszöri átalakítás után lényegében ma is létezik: a Román Népköztársaság szőlő és gyümölcstermesztési szakiskolát működtet benne. A diószegi vincellér iskola óriási hatást fejtett ki, hiszen a környéken alig van olyan falu, ahonnan legalább néhányan ne tanultak volna itt s az itt tanult technikai ismeretek az egész táj paraszti szőlőskertjeiben elterjedtek. 1894-ben, amikor a filoxera a megye szőlőkultúráját szinte már teljesen kipusztította, a diószegi vincellér iskolában tanították meg a vad alanyba való oltás technikáját. Ebben az időben megyei rendeletre minden faluból Diószegre hívták azokat a tanítókat, akik otthon mezőgazdasági ismereteket tanítottak, hogy ott tanulják meg a szőlőtelepítés új technikáját. Ebben az időben már Zichy Ferenc gróf egész szőlőjét kísérleti célból az iskola rendelkezésére bocsájtotta s itt tanulhatták meg az iskola növendékei a szőlőművelés gyakorlati fogásait. A tanítókkal együtt a falukból néhány parasztember is elmehetett a tanfolyamokra.

21 A kurzusok még 1897-ben is tartottak s összesen már mintegy 170 tanítót képeztek át.

22 A vincellérekkel dolgoztató szőlőgazdaságok mellett azonban nem elhanyagolhatók a hegyek, szőlőskertek nagyobb részét kitöltő kisebb-nagyobb paraszt szőlőbirtokok, amelyek művelői maguk a földműves parasztemberek, illetve a családok tagjai. A paraszti szőlőkre főként az volt jellemző, hogy a művelés fő célja elsősorban a házi szükségletek kielégítése volt. Az volt a lé16 Ballagi Aladár, 1891. 410.; A hegyaljai hasonló viszonyokhoz 1.: Gecsényi Lajos, 1966. 470-185 . 17 Az érmelléki szőlőgazdasági viszonyok. Diószeg. Vasárnapi Újság, 1865. IV. 30. 211. 18 Barabás Jenő, 1964. 18. 19 Ballagi Aladár, 1891. 410. 20 Mezőgazda. IV. évf. 4. sz. 1897. jan. 22. 5. 1. 21 A több mint 100 km-re fekvő Sápon élő Topa Mihály parasztgazda 1894-ben így írt naplójába: „az 1894 évi április 25-re megyei rendelet folytán be voltak hiva Diószeg városába a községből a tanitó emberek. El lehetett velük menni földművelőknek is a gróf Zicsi Ferenc birtokában, amelyet legelébb ő állított fel". Június 25-26-án újra Diószegre mentek, a zöld oltást megtanulni. A környékről ekkor 15 tanító és 5 parasztember vett részt ezen a tanfolyamon. Idézi: Molnár Ambrus, 1967. 157-158. 22 Mezőgazda. IV. 28. sz. 1897. júl. 9. 4. 1. 434