A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

közös jellemzője, hogy nem egy-két, hanem sokféle szőlőfajtát termesztettek egy időben. Már Bél Mátyás megemlékezik az érmelléki bakatorról, mely pirosas szemű és ízletes, aranyszínű bort ad, az erdei-ről, mely fehér színű, bőven terem és a szegények számára nincs nála hasznosabb, a borosfejér-vől, a farokszőlő-ről vagy juhfarkról, mely hosszúfürtű és hasonlít a juh farkához. Ismeri a íumidolás-t, melyet a tokajiak furmint-пак neveznek, a kecskecsecsű-t, a thureos-t, a bodonszőlőt, Jenő-szőlőt és az Aguszta-szőlőt? E szőlőfajtákat Ballagi Aladár is említi,

10 hozzátéve, hogy a bakatort itt bakar néven ismerik, s felsorolja még az alföldi-t vagy sáríehér-t, а rajnai rizling-et, a gohér-t, a burgundi-t, az ún. lelt-szőlő-t, a kadarká-t, alant termőt, а szerémi zöld-et, a porcsin-t, a bihari boros-t, а lapülevelü-t s megemlíti, hogy a juhfark-ot itt bácsó-пак is mondják. Szerinte „e fajokból szűrik a világhírű érmelléki borokat." Ezek a szőlőfajták nagyjából ma is megtalálhatók az érmelléki szőlőskertekben, annak ellenére, hogy az 1882-ben bekövetkezett filoxéra pusztítás után a fajtákban nagy keveredés állt elő. A régi fajták megmaradását segítette, hogy az 1893. évi XXIII. törvénycikk, mely a borvidékek első beosztását határozza meg, a tájon nagyjából a régi szőlőfajták további telepítését írta elő.

11 Sajnálatos, hogy a nemes régi szőlőfajták mellett a múlt század végétől egyre több ún. direkttermő amerikai szőlőfajtát is betelepítenek (Delowar, Othello, noah, Izabella, Elvira, Nyárfalevelű), melyek különösen az első világháború után a borok minőségét nagyon lerontották. 1920 után területünknek a Magyarországon maradt részét az alföldi, azon belül a nyírségi borvidékekbe sorolták, kiemelve Nagyléta, Üjléta, Vámospércs jelentőségét.

12 Az érmeléki szőlőskertekben az első világháború előtt különböző birtoklás- és tulajdonviszonyokat találhattunk.

13 Diószeg, Székelyhíd környékén, Újlétán uradalmi jellegű „allodiális" szőlők is voltak. Ezek terjedelme a 80-100 holdat nemigen haladta meg (gróf Zichy Ferencnek a diószegi hegyen 102 holdas szőlője volt a legnagyobb szőlőbirtok). Ezzel szemben igen sok a 10-20 holdas „polgári" szőlő, melyet helybeli vagy más vidéki módosabb parasztgazdák, polgárok bírtak. E szőlőbirtokok lényeges elemei a hegynek, mert már elég nagyok ahhoz, hogy önálló vincellért foglalkoztassanak, akik szakértelme aztán az egész környék szőlőkultúrájára rányomta a bélyeget. Nyilvánvaló, hogy mind a szőlőfajták elterjesztésében, mind a korszerűbb műveléstechnika, borkezelés s nem utolsósorban a borkereskedelem megszervezésében e törzsökös szőlőbirtokoknak nagy szerepe volt. Elég közismert, hogy e közepes szőlőbirtokok egy része, talán nem csekály hányada már a XVI. században is debreceni cívisek tulajdona volt.

14 Belényesy Márta szerint a debrecenieknek már a XIII. században volt a bihari hegyeken szőlőjük.

15 Szemléletesen ír a debreceniek érmelléki szőlőiről Ballagi 9 Bél Mátyás, 1728. Második rész. VI. §. 10 Ballagi Aladár, 1891. 410. 11 Az érmelléki borvidék fajtái: Fehér bort termők: bakar, erdei, juhfark, alanttermő, olaszrizling, rajnai rizling, kövidinka, zöldszilváni, szerémi zöld, járdovány, kövér szőlő, mézesfehér, furmint. Vörös bort termők: kadarka (Jenei-fekete), nagyburgundi, kékfrankos, oporto. Feyér Piroska, 1970. 142-143. 12 Feyér Piroska, 1970. 331. 13 A jobbágyi szőlőbirtoklás problémáit tisztázta: Szabó István, 1947. 46-53.; a hegyaljai viszonyokra: R. Péter Katalin, 1964. 170-188.; Oláh József, 1964. 189-223. 14 Zoltai Lajos, 1914. 57-68. 15 Belényesy Márta, 1955. 22. 28 Déri Múzeum 433