A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

Varga Gyula Az érmelléki szőlőkultúra /. Szőlőskertek, promontóriumok Az Érmellék Az Érmellék földrajzilag a Berettyó és az Ér folyók által bezárt szög, a bihari síkság és a dombvidék találkozási zónájában elhelyezkedő terület.

1 Pontos meghatározását nehezíti, hogy a XIX. századi folyószabályozások előtt mind a Berettyó, még inkább az Ér meglehetősen bizonytalan mederben folytak. De az Ermellékre jellemző szőlőkultúra tulajdonképpen már Nagyvárad környékén kezdődik s innen észak felé haladva egészen Szatmár megyéig találkozunk azokkal a dombhajlatokkal, melyek mintegy észrevétlenül olvadnak be a síkságba s amelyek végig kiváló minőségű borokat termettek. E kötött agyag talajú dombvonulat mentén már a középkorban nagyjából hasonló formajegyeket hordozó szőlőkultúra alakult ki,

2 melyet haránt irányban a hegyekből lejövő folyók (Sebes Körös, Berettyó, Vékonyér, Fazékér, Nagyér) kisebb övezetekre bontanak. E kisebb övezetek egyike az Érmellék, melynek központját a XIX. századi források rendszerint Diószeg-ben határozzák meg;

3 s változóan ide sorolják észak felé haladva Szalacs, Margitta, Székelyhíd, Asszonyvására, Ottomány, Kereki, Koly, Szunyogd, délre Jankafalva, Kis- és Nagykágya, Vajda, Szentimre helységeket. Említhetjük még Biharfélegyházát is, akinek szőlője a szomszédos Kágyi-hegyen van.

4 A hagyomány azonban az Érmellékhez sorolja az Ér folyó mentén lefelé haladva a bihari síkság és a mocsárvilág határzónájában elhelyezkedő, talaját tekintve homokos Bagamér, Álmosd, Űjléta, Nagyléta községeket, melyek egykor szintén a Székelyhíd központtal működő Érmelléki járás-ba tartoztak, sőt az ezekkel szoros összefüggésben álló, azonos kerti- és műveléstechnikát képviselő vámospércsi, vértesi, monostorpályi, hosszúpályi, sárándi szőlőskerte1 Ballagi Aladár, 1891. 409. 2 Fényes Elek, IV. 1839. 35; Jakó Zsigmond, 1940. 384; Apáti Károly, 1852. GL. jan. 18; Havas József, GL. 1856. 35, 37, 39. sz.; Sz. D., GL. 1855. 48. sz.; Péterífy József, GL. 1861. 30. sz.; Szele Imre, FG. 1865. I. 6., 15. sz.; (Tormay Béla), 1873. 3 Magyarország borászati térképe. Borászati Lapok, 1877. 99. 4 Bél Mátyás, 1728. kéziratos művében első osztályú bortermő faluknak említi Csatár, Püspöki, Várad, Vásárhely, közepes minőségűeknek (ad altera reponunt) Vajda, Szentimre, Diószeg, harmadosztályúaknak Székelyhíd, Asszonyvására, Margita, Üjlak helységeket, melyek „középerős, izes, kedves" borokat termelnek. (Első rész, VIII. §.) Szalay Emőke fordítását ezúton is megköszönöm.) E községek jó borairól megemlékezik Pethe Ferenc, 1809-1813. II. 427,- Magda Pál, 1819. 456-457, aki a bihari bortermű területet 49 755 holdra becsüli. Az érmelléki borok már a XVIII. században is keresettek voltak. 1790-ben Szatmárnémeti város nemes Tanácsa csak érmelléki bakatorra 3000 forintot fizetett ki. Egy szatmári cívis emlékiratai. 1790-1820. 1893. 13.

; Galgóczi Károly az Érmelléket a legjobb fehérbor termő vidékek közt említi, külön is kiemelve fő szőlőfajtáját, a bakatort. Galgóczi, 1855. 284-299. A legjobb magyar borok ebben az időben mind fehérek voltak. Rapaics, 1938. 529. Ma valamennyi község a Román Népköztársasághoz tartozik. 431