A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi papírpénzhamisítás történetéhez

és fél éves időkedvezményt adni. Arra a kérdésre, hogy Erőss Sándor valóban költött-e száz forintot - mint azt Kiss Balázs állítja - az inas pénzéből, nem­legesen válaszolunk. - Az idevonatkozó bizonyítékok ellentmondásában csak az a közös, hogy a nyilvánvalóan érdekelt Kiss Balázson kívül - aki ezzel a talált pénz valódiságát is igyekezett bizonygatni, - egy tanú sem teszi a vád­beli időre Kissné bundavásárlását. E tétel nélkül elégséges bizonyítás hiányá­ban a tényállásból Kiss Balázs említett állítását kirekesztjük. ­A második tíz forintost Kiss Balázs hétfő reggel váltotta fel egy nyakra­való vásárlása közben. Az ebből származó kilenc forintot húszasokban átadta Erőssnek. A harmadik tízesen aztán rajtavesztett a puskamüvesnél. Figyelemreméltó e mozzanatnál Erőss szerepe. Ö tudja, hogy a pénz hamis, mégis elmegy a pus­kaműveshez és ezzel nyilvánvaló célja a bűnjel visszaszerzése. Amikor ez nem sikerül, nincs más lehetősége, mint elfutni és szakálla levágásával személyének felismerését megnehezíteni. Mindezek után Erőss Rácz Györgynek - sógorának - fizet a hamis bank­jegyekel, aki azonban némi utánjárás után nem fogadja el azokat. Erőss ezt kö­vetően minden gátlás nélkül felvált három vagy négy hamis tízest és az ebből befolyt ezüst pénzből elégíti ki Rácz György tímármestert. Csak utalunk rá, hogy Erőssnek a királyi ügyvéd előtt előadott azon védekezése - miszerint tréfából mondta Rácznak, hogy a bankókat egy tótnál felváltotta, - nyilvánva­lóan valótlan sőt minden ésszerűséget nélkülöző. ­Pontosan meg nem határozható időben egy hamis tízforintost Erőssné is felváltott. Ezt Aranyné vallomása bizonyítja. Erőssné a bankjegy felváltását el­ismeri ugyan, de azt állítja, hogy ez az örökségéből származó tíz forintos volt. Véleményünk szerint ezesetben az Érdektelen Aranyné vallomása a hiteltér­demlő és bizonyító erejű. ­Mennyi pénzt váltottak fel tehát a hamis tíz forintosokból? Kiss nem vitá­san kettő darabot, - húsz váltóforint - Erőss Három vagy négy darabot, - har­minc-negyven forint -, Erőssné további egy darabot - tíz váltóforint -. Erőss a felváltott pénzt elköltötte. Kérdés már most: mennyi pénzt kellett Kiss Balázs­nak szabadulásához előteremteni, amire a pénz találása előtt egy fillérje sem volt. Mint láttuk, betegségében megtakarított pénzét kénytelen volt elkölteni. Az bizonyos, hogy a céhnek öt forintot fizetett, az öltöny ruha huszonöt forint volt, a lajbi három forint. Elfogadható e tekintetben Erőssné vallomása is, amely szerint egy kalap öt forint harminc, két pár fehér ruha négy forint és egy láda egy forint volt. Ez utóbbi holmik a szabadulás szokásos vásárlásait egyéb­ként nem is haladják túl. így ha ki is rekesztjük az Erőssné által vallott huszon­öt forintyni megmaradt készpénzt, Kiss Balázs szabadulása negyvenhárom fo­rint harminc krajcárt emésztett fel. Ez pedig további három hamis bankjegy felváltását feltételezi, figyelemmel arra is, hogy Kissnek az első két felváltott tízesből még maradt pénze. ­A megállapított tények alapján a vádlottakat hamis pénz forgalombahoza­talának búnntettében a törvényszék helyesen mondta ki bűnösnek. - A városi törvényszék ítéletének és a helytartó tanács ezzel kapcsolatos álláspontjának bírálatával a következő részben foglalkozunk. ­405

Next

/
Thumbnails
Contents