A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi papírpénzhamisítás történetéhez

A terheltek közül kétségtelen Erőss Sándor vallomása bővelkedik a legtöbb ellentmondásban és önellentmondásban. Ennek az az oka, hogy Erős feljelentésével csupán Kiss Balázs és apja polgári jogi jellekű kártérítés követelését akarta kivédeni de nem épített fel logikus védekezést. Ez utóbbi egyébként Rácz tímár mester és Ereiatz Gergely vallomására tekintettel nem is volt könynyú feladat. - Mint láttuk, Erőss különböző időpontokat jelöl meg arra nézve, hogy inasa mikor mutatta meg a talált pénzköteget. Végül kénytelen elismerni, hogy Kiss Balázs idevonatkozó tényállítása való, nevezetesen Kiss már a találás estéjén - tehát vasárnap - megmutatta Erőssnek a pénzköteget, és átadta neki az első felváltott tíz forintosból visszajáró ércpénzzel együtt. - Csak utalunk e tényállási elemnél arra, hogy Erőssné akinek tudnia kellett az esetről ugyancsak tudatosan ferdíti a tényeket, vallomása így más vonatkozásban is csak alapos bírálat - érdektelen tanúvallomásokkal történő összevetés - után fogadható el. A következő lényeges kérdés annak tisztázása; hogyan részesedett Erőss a talált pénzből, illetőleg mennyire volt ráutalva. Erőssék nem voltak gazdagok. E megállapítás alapjául az ügyben több adat van. Önmagában az a tény, hogy Aranyné náluk lakott, s még közös konyhában is főzött Erőssnével, alátámasztja azt az állításunkat, hogy Aranyné jól ismerte Erőssék anyagi helyzetét. Erről vallomást is tesz. Szerinte Erőssnek ahhoz sem volt elég tőkéje, hogy a csizmadia ipart megfelelően űzze. Ezen a helyzeten némileg javított Erőssné öröksége, ami 500 Forintot kevéssel meghaladó összeg volt. A pénzt - vallja Aranyné - „mindjért munkába fordította", és egy tehenet is vásároltak. Farkas ügyvéd - Erőssné jogi képviselője - Aranynéval egybehangzóan állítja, hogy az örökösödési ügyben végítélet 1843. január 5-n kelt és február vagy március hónapban ment teljesedésbe. Mi maradt ebből április végére a Szent György napi vásárra? Aranyné hivatkozott vallomása szerint a semminél alig több. Ezt igazolja, hogy vásár vasárnapján Erőssék a vászon megvételekor, valamint a fehérítés kifizetéséhez sem rendelkeztek elégséges pénzzel portékájukat csak hétfőn kezdték meg árulni - és ezért Pető Jánostól 30 forintot kellett kölcsönkérniök. - Ilyen körülmények között természetesen nagy izgalmat váltott ki, amikor Kiss Balázs megjelent a köteg bankóval, s nyilvánvalóan színlelés az az „érdektelenség", amit Erőss és felesége vallomásaiban bizonygatni igyekeznek. Igaznak fogadjuk el Kiss Balázs vallomását, - amelyet később Erőss is kénytelen beismerni, s e beismerésével szemben súlytalan minden későbbi tagadása, valamint feleségének eltérő vallomása, - miszerint Erőssnek hétfő reggel első dolga volt meggyőződni a talált bankjegyek valódiságáról és az ablaküvegnél azokat egyenként átvilágította, valamint összehasonlította más, vitán felül valódi tíz forintosokkal. Erőss Sándornak ekkor látnia kellett a vízjel hiányát, hiszen jól ismerte a pénzeken szereplő vízjeleket, és így tudnia kellett és tudta is, hogy a talált pénzek hamisak. - A hamisítványok azonban - mint ez a védő beszédből kitűnik - tetszetősek voltak. Mivel azokból sikerült már egyet Kiss Balázsnak felváltani, így Erőss elhatározta, hogy megkísérli a talált bankjegyek értékesítését. Szorult anyagi helyzetben lévén nyomban meg is említett Kiss Balázsnak, hogy ha megfizeti hallgat a pénz talállásáról. - Jól tudta egyébként, hogy a pénz találásának tényét ki kell doboltatni. Kiss Balázs azonban csak 40 forintra taksálja a hallgatás árát és még szombaton este át is adja a negyven forintot Erőssnek. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy Erőss Sándor nem „ rossz magaviseletéért" szabadította fel szerencsés inasát, hanem a pénzből való részesedés mértéke tekintetében volt hajlandó tárgyalni 404