A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi papírpénzhamisítás történetéhez

miután meggyőződtek arról, hogy azok hamisítások. A vád tárgyát képező állítás mellett a per anyagára mindvégig rányomja bélyegét az ügy kirobbanásának oka: Kiss Balázs követeli az Erőss által szerinte elsikkasztott talált pénzt, állítva, hogy az általa átadott bankjegyek nem voltak hamisak. Ezzel magyarázható, hogy Kiss és Erőss között olyan kiélezettek a szembesítések és terjedelmesek a vallomások a tekintetben, hogy ki égette el a pénzt. - E kérdésre később - annak vizsgálata után, hogy Kiss Balázs valóban talált-e tíz forintos bankjegyeket, - visszatérünk. Mielőtt a tanúvalomások ellentéteit értékelnőnk, azt a kérdést kell tisztázni, az eljárás során lefoglalt tíz forintos segítségével, hogy a tárgyi bizonyíték milyen eredetű. Ezzel kapcsolatban a vizsgálat két alternatívát ellenőriz. Már az 1844. december 2-i tárgyaláson tudomást szerez a törvényszék a Püspökladányban működő pénzhamisító bandáról. Mivel Kiss Balázs püspökladányi illetőségű, kézenfekvőnek látszott az a feltevés, hogy kapcsolatba állhatott a püspökladányi pénzhamisítókal. Az első eljárásban azonban - Szabolcs vármegye nem küldi meg a szükséges iratokat, ez nem tisztázódik. Szűcs Sámuel királyi ügyvéd a megismételt vizsgálat kezdetén már újabb esetleges pénzforrásra utaló adat birtokában van. Az 1844. március 26-n gróf Teleki József erdélyi kormányzó átirata ugyanis azt tartalmazza, hogy Mendel Valach és Pauzner Bernát Désen letartóztatott kereskedők nagymennyiségű hamisított bankjegyet forgalmaztak. A megküldött két vallomásból világosan kitűnik, hogy a vándorkereskedők egy nagy tételben dolgozó pénzhamisító - Gyarmathi Mózes - társai, akik vásárokon járva nagy tömegben értékesítik a hamis bankjegyeket. Szűcs Sámuel vizsgláata tehát kiterjed arra is, hogy a vádlottak milyen kapcsolatban állhattak a Gyarmathi féle pénzhamisító bandával. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett megállapítani, hogy Erőss bármilyen kapcsolatban állt volna Póznerrel, vagy társával. Az pedig, kizárt, hogy Kiss Balázs vagy apja a püspökladányi hamisítókkal Horoghgal és társaival bűntársak lettek volna. Ezek után tényként fogadjuk el, hogy Kiss Balázs ötvenkét darab tíz forintos bankót talált egy zsinórral átkötve, papírba csomagolva 1843. Szent György napi vásár vasárnapján délután 4 óra tájban a Rézművesek utcájában. A bankjegyekből egy darab - amellyel Kiss Balázs a puskaművesnél fizetett - került vizsgálatra. Már az első szakértői vélemény - 1844. július 11-én megállapítja, hogy a bankjegy hamisítvány. A szakértői véleményt később a Gyarmathy-Pauzner-Mendel féle bűnszövetség leleplezése után 1845. május 28-án az Osztrák Nemzeti Bank kiegészíti. - Kétséget kizáróan megállapítja, hogy a korábban vizsgált bankjegy az úgynevezett Gyarmathy féle hamisítványok egyike. A fentieket ha figyelembe vesszük, egyrészt, hogy a később részletezett pénzváltásoknál a felváltani szándékozott bankjegyek is hamisnak bizonyultak és azokat a pénzforgalomban nagyobb jártassággal bírók nem fogadták el, másrészt - mint azt a Pauzner féle anyagban láthattuk - hogy a megszorult hamispénzforgalmazó egyetlen menekülési lehetősége a bűnjeltől való szabadulás, s tekintettel Kiss Balázsnak Ónódy Szabó Péter ügyvéd előtt tett vallomására is: tényként fogadhatjuk el, miszerint Kiss Balázs talált pénzkötege hamisítványokból állt. A tényállás további mozzanatait elsősorban a terheltek vallomásai elemzéséből és a tanúk vallomásaiból állapítjuk meg. Nehézséget jelent az a körülmény, hogy nem értékelhetjük a kihallgatás során szerzett személyes észleléseket és benyomásokat. Így a modern ítélkezés egyik alapelvét a közvetlenséget nélkülözzük. 26* 403