A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi papírpénzhamisítás történetéhez

Rendeletében megírja a Városi Tanácsnak, hogy mivel múlt évi Szent György napi országos vásár alkalmával Püspökladányból származó Kis Balázs 's Erős Sándor helybeli csizmadia mester inasa által az uttzán talált 50 darab 10 forintos hamis bank jegyek iránt, a nyomozást a' Városi Tanács önmaga a' királyi ügyvéd képviselőjének elmellőzésével ki nem mentőleg meg tévén mind Erős Sándort mind pedig fent érintett inasát a jókori teljelentés elmulasztása, sőt némely bank jegyeknek, noha igazi voltuk iránt kétségük támadt, megkísértett felváltása miatt, egy hónapi fogságra ítélte-. Ezen városi tanáts most érkezett legfelsőbb parantsból a' kérdéses bírói képességét túl haladó tárgyban hozott ítélet megsemmisíttetése mellett ezennel oda utasíttatik, hogy a jövőben az illyenetén tárgyakban mellyek törvény által különös bíróval ellátnák, 's melylyekben az ál-bíróságok csak legfelsőbb kegyelmes rendelet általi felhatalmazásnál fogva működhetnek, minden bírói eljárástól óvakodjék, 's az 'e tárgyban ujjabb's szorosabb vizsgálatot teendő Szüts Sámuel királyi ügyvédnek fenn álló rendszabájokhoz képest hovatálos készséggel nyújtson segítséget"

10 A „szorosabb vizsgálat" 1844. december 2-n kezdődik. Kiss Balázs Szűcs Sámuel előtt újból, s a korábbinál részletesebb vallomást tesz. Szűcs nem összefüggően mondatja el vele az eseményeket, hanem kérdéseket tesz fel, s Kiss Balázs azokra válaszol. Előadja, a puskaművesnél felváltani akart tíz forintossal kapcsolatban, hogy „nem olyan volt, melyet én leltem, azon volt vakbetü, de melyet a gazdám adott, azon nem volt vakbetü". „Utsza közepén leltem 4 óra tájban 52 darab .. . bankjegyet", - vallja Kiss Balázs, majd amikor hazamegy és elmondja a történteket a gazdájának „ő azt monda, hogy életében sem látott annyi pénzt, 's kért engem, hogy adnék neki belőle 100 forintot... s ő soha se szól felőlié senkinek". Erre Kiss Balázs négy darab tíz forintos bankjegyet át is ad Erőssnek. Nagy szél volt - vallja további kérdésre Kiss Balázs, - a sár felszáradt és poros volt az út. Erőss a talált pénztkét valódi tízforintossal is összehasonlította. Az egyik sajátja volt, a másikat Kátay uramtól kérte kölcsön. Összehasonlította a vakbetűt és a „kanyargásokat", amin „a bankjegyeken lévő vonásokat" értjük. Ekkor Kiss Balázs elé tárja a kihallgatást vezető királyi ügyvéd a valódi tíz forintos bankjegyet, amin a gyanúsított megmutatja a vízjelet. Másnap - folytatódik Kiss Balázs vallomása - adott a gazda egy tízforintost, de az nem olyan volt, mint a talált pénz. Amikor ezzel pisztolyt ment vásárolni, megkérdezte a puskaműves, hogy kinek lesz a pisztoly. A bankót, amivel fizetett ugyanis hamisnak találta és vissza is tartotta. Ezután Kiss nyomban Erősshöz megy, aki értesülve a történtekről felkeresi a puskaművest. Később mesélte Erőss - vallja tovább kérdésre Kiss - hogy puskamúves a cédulaházhoz akarta vinni, de ő nem ment vele, hanem elszaladt. Ezután „a mester levágta szakállát, hogy a puskaműves ne akadjon rá." A talált pénzből, melyet Erőss megőrzésre vett át, - vallja további kérdésre Kiss Balázs - különböző dolgokat vásárolt: bundát vásárolt a feleségének, ruhaanyagot a gyereknek és vászont fehéríttetett, - „mondta, hogy elköltötte a 100 forintját, amit kért." Szerdáig csend volt ezután, a pénzről szó nem esett. Ekkor Erőss felvetette, hogy „mi lesz a íiu pénzével?" Nem tudott azonban a házaspár megegyezni. A pénzt végül csütörtökön Erőss elégette. - Újabb kérdésre azt válaszolja Kiss, hogy Erőss csak a pisztolyvásárlást követően váltott fel a pénzből, illetve ez után eszközölt vásárlásokat. Ismét elismeri, hogy ő nyomban a megtalálás után felváltott egy tízest. Erőss kapacitált - mondja Kiss - hogy hamarabb felszabadít, de nem azért adtam neki negyven forintot, hanem azért, hogy hallgasson a pénz találásáról. A tízforintos bankjegyek helyett soha nem adtam húszas pénzt Erőssnek. Csak a négy darab talált bankjegyet kapta meg Erőss. 5 forintot fizetett a céhnek a félévi inasidő kedvezményért, amit a találás napján felváltott tízforintos bankjegyből visszakapott pénzből teljesített. Ujabb kérdésre Kiss hangsúlyozza, hogy az általa talált bankjegyek nem hamisak és azokat a gazda megtartotta magának, s nem égette el. „Mi adott okot, hogy a talált bankjegyeket mással összehasonlítottátok"? honnan támadt gyanútok e részben?" - kérdezi a királyi ügyvéd. Kiss válasza: „Nem volt nekünk sémi gyanúnk, hanem a gazdám monda, hogy nézzük meg valyon olyan e az 15 Vö. 4. számú jegyzet alatt írt csomóból. 395