A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Dankó Imre: Adatok a debreceni kertségek életéhez (A legrégibb debreceni kertségi szabályzat)

megállapíthatjuk, hogy jelentős volt gazdaságilag is. Szüts Mihály 1892-ben a 183 208 holdas debreceni határból 421 hold kertséget tüntetett fel (ami a teljes földterület 0,24%-a és minden bizonnyal a konyhakertész Libakertet jelenti) az 1,001 holdat kitevő szőlőn kívül, ami az összterület további 0,56%-a volt). De a művelési ágak nyers jövedelmének kimutatásánál a kertek után 75 780 Ft-ot mond, ami a 4 613 376 Ft teljes jövedelemnek több mint 1,5%-a, pedig ebben az összegben és százalékban nincs benne az említett 1001 hold szőlőből kimutatott 80 080 Ft bevétel, ami nagyjából az összbevétel további 1,7%-át adta.

0 Ezt támasztja alá az is, hogy ugyanekkor 1 hold kert értéke 1260 Ft, 1 hold szőlőé pedig 560 Ft volt, messze a legmagasabb, minden más földfajták között.

7 De ezt mutatja a kert, illetve szőlőföld értéke a 20%-os lermésingadozás beszámításával is; ekkor Szűcs Mihály a kertföldek árát holdanként 1000, a szőlőkét pedig 448 Frt-ban állapította meg.

8 Meg kell jegyeznünk, hogy Szüts Mihály felosztása kertre, illetőleg szőlőre a fentebb elmondottak alapján vitatható, hiszen a kerteket és szőlőket az előzőekben elmondottak szerint nehéz volt elválasztani, megkülönböztetni egymástól. A Szüts Mihály által kertnek minősített földek zöme a Libakertben volt és kizárólagosan konyhakert volt. Ez a terület (Libakert) volt ugyanis Debrecen sajátos konyhakerti övezete, ahol a XIX. század közepére sok jellegzetességet mutató, hagyományos konyhakertészet alakult ki.

9 A debreceni kertségek története, dacára a viszonylag kevés levéltári anyagnak, meglehetősen ismert. A már említett Kövér Gyula könyvei is sok adatot őriztek meg.

10 A Homokkertről szóló feljegyzései általánosíthatók a többi debreceni kertségre is. Tárgyunk szempontjából érdekes megállapítása, hogy a Homokkert-i kertgazdák döntő többsége mesterember volt. Zoltai Lajos nemcsak felhasználta, hanem, tovább is építette Kövér fejtegetéseit, kiegészítve számos adattal, amit a városi levéltár legkülönbözőbb helyeiről szedett össze. Zoltainak a debreceni kertségek múltjáról írt rövid, de tartalmas és összegező, rendszerező szempontjai miatt különösen értékes tanulmánya lényegében minden, a debreceni kertségek történetére vonatkozó kérdést tisztázott.

12 Zoltai a következő debreceni kertségeket sorolta föl első említésük jelzésével: Tócóskert (1566); Postakert (régebben Szent Miklós utca végében levő kert; a XVIII. század elején még Patikáriuskert és csak a XVIII. század végétől Postakert) (1573); Széchenyi kert (a XIX. század vége előtt: a Német utca végében levő kert) (1594); Boldogialvi kert (1620); Varga kert (1635); Hatvanutcai kert (1666); Tégláskert (1671); Homokkert (1671); Csapókert (1675); Köntöskert (1700); Csigekert (1718); Villáskert (1732); Kincseskert (1733); Újkert (1752); Sestakert (1811). Annak ellenére, hogy Zoltai nem tett említést minden debreceni kertről (például: az Epreskertről, a Vénkertről, a Libakertről stb.) történeti összefoglalása teljes, kiegészítésre nem szorul. Munkája forrásul is szolgált, a debreceni kertészkedés múltjának egy újabb összefoglalása a történeti résznél nagymértékben rátámaszkodik.

13 A történeti feldolgozásoknak nagy 6. Szüts Mihály. Debreczen mezőgazdasága (Debreczen, 1892) 38., 64. 7. Uo. 65. 8. Uo. 66. 9. Balogh I. A cívisek világa i. m. 155-156. 10. Kövér Gy.: A Debreczeni Homokkert i. m. több helye. 11. Uo. 12. 12. Zoltai Lajos: A debreceni kertségek múltja (Debrecen, 1934). 13. Komoróczy György (szerk.): A kertgazdálkodás fejlődése Debrecenben 1950-ig (H. és év n.) 373