A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Dankó Imre: Adatok a debreceni kertségek életéhez (A legrégibb debreceni kertségi szabályzat)

Dankó Imre Adalék a debreceni kertségek életéhez (A legrégibb debreceni kertségi szabályzat) A helytörténetírás levéltári forrásai című kiadvány számára levéltári szempontok alapján feldolgoztuk a debreceni kertségeknek a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban található iratanyagát.

1 Az anyag átnézésével megállapítottuk, hogy a kertségekre vonatkozó közvetlen levéltári anyag nagyon kevés, szegényes. Pedig a kertségek meglehetősen szép iratanyaggal rendelkeztek. Legalább is erre következtethetünk Kövér Gyula két könyvéből, amelyek a debreceni kertségek életéről sokmindent elmondanak, valamint a meglevő iratanyagból is.

2 A közvetlen iratanyag mellett természetesen sok említés történik más iratokban, irategységekben is a kertségekről, de ezek mozaikok, szórvány adatok, amelyekből nem lehet rekonstruálni a debreceni kertségek életet. Pedig kertségeink életének megismerése fontos volna, hiszen a kertségek a debreceni ember életében igen nagy jelentőséggel bírtak, számottevő életmódalakító hatásuk volt. Kövér Gyula említett könyvei és nagyrészt a meglevő levéltári anyag is szinte kimondottan a kertségek újabb, közelmúltbeli (1860-1910 közötti) történetére vonatkozóan nyújtanak felvilágosításokat. Már majdnem csak arról az időszakról, amelyben a kertségek már felbomlóban voltak, megkezdődött állandó betelepülésük. Ebből a szempontból említésre méltó Kövér Gyula egyik könyvének a felosztása, korszakolása is. Tizenkét oldalon tárgyalja a Homokkert történetét 1661-1860 között. Ezzel szemben az 1860-1900-ig terjedő időszakot, aminek azt a jellemző alcímet is adta, hogy az „Állandó lakó helyé alakulás kora", tizennégy oldalon tárgyalja. Nem is szólva arról, hogy egy harmadik fejezetben pedig az 1900-1911-ig terjedő szakaszt további tizenkilenc oldalon mutatja be. A régebbi időre, kertségi viszonyokra nézve azonban anyag hiányában nincsenek hasonló ismereteink. Az utóbbi időben érthetően mind nagyobb gondot fordítottunk népünk közösségi élete, életmegnyilvánulása jobb megismerésére. Nemcsak történeteszociológiai, etnográfiai érdeklődés ez, hanem a sokoldalú, egyre összetettebbé váló szövetkezeti mozgalmunk gyakorlati célok érdekében is végzett tájékozódása. A népünk közösségi élete megnyilvánulásait számontartóknak és kutatóknak sok előítélettel kell megbirkózniuk. Mindenekelőtt azzal a helytelen, meg nem alapozott közfelfogással, hogy a magyar ember nem közösségi, hanem individualista típus. Olyan ember, aki a maga egyéni munkáját szereti, örömmel és eredményesen végzi, közösködni azonban nem tud és nem is szeli. Komoróczy György (szerk.): Helytörténeti források 1848-ig a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei 3. (Debrecen, 1972) 2. Kövér Gyula: A Debreczeni Homokkert Története. A Homokkert 250 éves fennállásának jubileumára (Debreczen, 1911) - és Életképek a régi Debrecenből (Debrecen, 1927). 24* 371