A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század közepéig

pecsétje alatt és Erdőd gazdagjai és szegényei egyetemességének nevében. Gyulán 1480-ban a bíró 12 esküdttel adott, Szombathelyen 1481-ben az esküdtek kiadványoztak oklevelet. Nem utolsósorban a település neve is segít kérdésünk eldöntésében. Kecskemét possessio 1353-ban felbukkanva történelmünk fényében, még csak falunak tekinthető, de 1368-ban már bizton mezővárosnak tekinthetjük, bár Cegléddel, Nagykőrössel együtt szerepelve még az oppidum seu villa átmeneti típusát őrizte meg a határjárás. Közösen használt tölgyerdejük is sejteti, hogy egyenlő jogi szinten állott három település, a leendő Háromváros. A király királynéi helység jobbágy közössége (universitas jobagionum) egységként szerepelt 1382-ben a tölgy erdő közös használata kapcsán; 1405-ben az azelőtt közös Haraszt nevú cserjés körüli pörben mindhárman szerepelnek. 1415-ben Kecskemét már civitas, amelyben királynéi vám volt. 1423ban Kecskemét királyi mezőváros, bíróval és tanáccsal. Kétségkívül mezőváros volt a Krassó megyei Mezősomlyó, amely 1343/89 között ismételten civitas, 1424-ben oppidum néven szerepel. Keszthely 1421-ben fordul elő már oppidum szintjén. A XV. századi Tata pedig egyenesen két mezővárost tett ki: oppidum slavonicale et hungaricale. A magyar „város" kifejezés ilyen értelemben jelent meg mezővárosi pecséteken: „Fegyvernek varosa pec. 1514." vált a leghíresebbé, más vihar idején keletkezett Nagykerekiben „Kereki város peczeti 1605". A mezővárosi helyzet fontos része volt a vásártartás: Kallóban 1325-ben Károly Róbert már korábbi vásár jogot erősített meg, Galgóc vásári ügyeit Lajos a Nyitra megyei hatóság alól kivéve a községi bírói hatóság alá helyezte 1362-ben. Gyöngyös piacán pedig ottani hospesek 1378-ban már egy nemest fogtak el. A Duna melletti Erdődöt 1443-ban említik piachelyként. A dél-dunántúli Kálmáncsehi (a mai Kálmáncsa) vásárain olyan üzleteket kötöttek a XVI. században, amelyek egyik irányban Debrecenig, másik irányban a szlovén Ptujig nyúltak. De a vásár egymagában még nem emelte a falut mezővárossá: éppen a három vásáron való kikiáltás tömeges eseteiből láthatjuk, hogy a város, a mezőváros és a falu kategóriáit ilyenkor is pontosan elhatárolták. 1434ben Ozorát oppidumnak titulálták, de Simontornya és Püspökszékely piacuk mellett is csak possessionak minősültek. Fegyvernek is neves volt országos és heti vásárairól. A kiváltságok egész sora mutatja, hogyan lett mezővárossá Sárvár: a hospesek kiváltsága (1328), a harmincadmentesség (1341, 1383), polgárai felett csak a városi hatóság ítélkezési joga (1364), szabad erdőhasználat (1372) teszik ki a mezővárosi szabadságok kibontakozó teljességét. A mezőváros abban is középen állt a kerítetlen falú és a kőfallal övezett városok között, hogy némelyiknek volt fapalánkja (pl. Szombathely a XV. század végén és Cegléd 1465-ben). A helyrajz differenciáltsága is segíthet meghatározni, mikor ért el valamely helység mezővárosi szintet. Várda oppidum Szt. László avagy Kápolna utcájában 1453-ban engedélyezett a király évi vásárt tartani. Nagymihály, amely 1419-ben tűnik fel oppidum néven, már megelőzően külön Tót utcát is magába foglalt. Keszthelyen a XV. században capitalis, tehát fő utca volt. A település nagysága is tényezője természetesen a mezővárosi színvonalnak. De ebben sem szabad valami sablonos mércét alkalmazni. Mezőváros volt Nagymihály 1449-ben 150 és Keszthely 1474-ben 79 adózó jobbágyportával. 349