A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század közepéig

országi mezővárosok ipari, piaci szerepével Szűcs Jenő foglalkozott behatóan, a centralizáció erőforrásai között Elekes Lajos elemezte szerepüket, a mezővárosok népesedési kérdéseiről Szabó István értekezett, Debrecen összefoglaló történetét Komoróczy György írta meg, nyomdája négy évszázadát Benda Kálmán és Irinyi Károly dolgozta fel, Cegléd település- és népességtörténetét Petróczi Sándor, Békés megye mezővárosi problémáit Hanzó Lajos vizsgálta, a Pest megyei, hegyaljai, Felső-Tisza vidéki mezővárosok történeti szerepét, a határhasználat kérdését Mákkai László, a mezővárosi ipar és árukereskedelem, kereskedelmi utak kérdését Székely György, a XV. századi mezővárosi fejlődés kérdéseit Székely György, a XV. századi mezővárosi fejlődés kérdéseit Bácskai Vera, a törökkori dél-dunántúli mezővárosi fejlődés sajátos vonásait Rúzsás Lajos és iíj. Szakoly Ferenc kutatta. Mindez most bizonyos leszűkítést is lehetővé tesz: a figyelmet ezúttal az alföldi és az Alföld szegélyén elterülő mezővárosok történeti problémáira fordíthatjuk és ennek a típusnak a helyét kutathatjuk Közép-Európa keleti részében. Ebben azt a gazdag törökkori forrásanyagot is kiaknázhatjuk, amit Fekete Lajos és Káldy-Nagy Gyula tett közzé. Előrebocsáthatjuk, hogy a kérdéskör intenzív kutatását az is előmozdította, hogy történetükkel kapcsolatban fontos elvi kérdés vetődött fel: betölthetik-e a mezővárosok az állam központosítása során a kevés vagy gyenge város szerepét, hogyan viszonyulnak a városok szerepéhez az országos piac elemeinek kialakulásában, segíti-e azt, vagy inkább a helyi piacokat állandósítják? Nézetem szerint a kérdést történeti tendenciájában vizsgálva a mezővárosok a városok és a városi rend tartalékai voltak, s részben a központosítás gyengesége, nem utolsósorban pedig az oszmán hódítás okozta azokat a változásokat, amelyek lehetetlenné tették legnagyobb mezővárosaink teljesen kialakult városokká alakulását a középkor végén, amint tartós szerepvállalásukat az állam központosításában, az országos piac elemeinek kialakításában nem engedték kibontani. De mi is a mezőváros, milyen fejlődési fokot jelentett? Még mielőtt gazdasági-társadalmi elemzéssel megjelölnénk helyét a falu és a város közti úton, néhány vonással vázoljuk jogi és formális jellemvonásaikat. A mezőváros lakossága nem fejenkint, hanem az egész település egy összegben rótta le földesúri terheit. Amikor 1376-ban Patak polgárai terragiumukat, 14 és \'

2 márkányi összegben, továbbá minden collectájukat lerótták, s erről a bírót, esküdteket és az összes polgárt nyugtatták, ez már a mezővárosi lét jele. Szombathely 1407-i püspöki kiváltsága, hogy évi 200 arany fejében mentesülnek lakosai más szolgáltatásoktól, hasonlót jelent. Munkács oppidum 1446-i, Hunyadi Jánostól nyert kiváltsága a gabonakilenced helyett évi 50 köböl zab átalány fizetését rendelte el csupán. Három oppidium: Kecskemét, Nagykőrös, Halas még 1668-ban is emlegették, hogy a meghatározott összeget („szokott adajok", ,,régi megszokott adajok") a budai basa, a török császár, ill. török uruk mindaddig megtartották. A tanács működése még nem kizárólagosan döntötte el, falu vagy mezőváros-e valamely telep? De ha 1360-ban a minoriták Szombathelyre telepítésénél a győri püspök a tanács hozzájárulását kérte, ez már közeláll a mezővárosi tekintélyhez. Ez a helyzet pedig kétségtelen 1376-ban Miskolc esetében, amikor mint civitas bírája és esküdtjei előtt adtak el szőlőt. Ugyanezért hangsúlyozták az 1407-i szombathelyi privilégiumban a választott bíró alatt élést. A tanács oklevéladó működése a Zemplén megyei Űjhelyen már a XIV. században megindult, a mezővárosi szint magasabb régióját mutatva. Erdődön viszont két várnagy és hat esküdt adta ki az oklevelet 1403-ban Erdőd 348