A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század közepéig

Székely György A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század végéig* Az idő futása hozza magával, hogy Európa-szerte és hazánkban rendszeres a nagyobb és kisebb városok jubileuma. Ezekre utalni bővebben felesleges lenne, nem árt azonban emlékeztetni az évfordulók eltérő alapjaira. Van rá példa, amikor városok első történeti említésüket - akkor fejlettségüktől függetlenül veszik a számítás kiindulásául, máskor új alapításról esik szó, egyéb esetekben pedig valamely fontos jogi aktushoz, kiváltsághoz, vámmentességhez, mezővárosi cím előfordulásához, mintegy fogódzó ponthoz kapcsolódik a megemlékezés. A jubileumi sorba lépett 1961-ben Debrecen, az akkor 600 éve kiváltságos mezőváros, 1964-ben a 600 éves Cegléd, 1967-ben a 600 éves Nagykőrös, mind még régebbi települések, a magyar városfejlődés természetes útjának egy-egy találó példája, vagy a nagymúltú, 1966-ban 750 évet ünneplő Gönc, az 1968-ban 600 éve mezőváros Kecskemét, az 1975-ben 900. éves alapítási évfordulóra készülő Szolnok. Éppen a szerves fejlődés, a jól kitapintható városfejlődési törvényszerűség tette az évfordulók ünneplését tudományosan indokolttá. A magyar társadalom és a történészek kegyelettel áldoztak a dolgozó, küzdő nemzedékek hosszú sorának, akik felépítették, megtartották és szívós munkával fejlesztették népes, nagy termelési és kulturális hagyományokkal ékes városunkká az említett mezővárosokat. Történetük régen és alaposan kutatott, kielégítő forrásanyagra alapozható, fő vonásaiban jól ismert. Az évfordulók visszaemlékezéseit ez számos köztörténeti vagy birtoktörténeti részlettől mentesíthette. Tipológiai kérdések Több hely jutott a történeti párhuzamokra, összehasonlításra, ami a városfejlődés mezővárosi útját a magyar Alföldön tipikusnak, de hazánk egyéb részein is törvényszerűnek mutatja. A jubiláló városok történetének vizsgálata Ismét felhívta a figyelmet a magyar mezővárosok múltjára, a várossá fejlődés és a mezővárosként megmerevedés egymást váltó szakaszaira, az európai városfejlődéshez viszonyítva előbb sajátos, majd eltorzult fejlődésvonalaira. Helyesen így kell értelmeznünk azt, amit egyes régi német és újabb nyugatnémet történetírók „európánkívüli" fejlődésnek tüntettek fel. A mezővárosok történetével az utóbbi évtizedek magyar történeti irodalma behatóan foglalkozott. A XIV. századi mezőváros átfogó történeti képét Mályusz Elemér rajzolta meg mesteri vonásokkal, a XV. századi nyugat-magyar* Debreceni és kecskeméti jubileumi előadásaim bővebb kidolgozása alapján. 347