A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Rómer Flóris bihari munkássága (A bihari útinapló)

azon vár, melynek romjait látjuk e helyen, az említett vár-e, vagy más, talán csak földzátony állott-e itten a Körösztől körülvéve, annyival kevesebbé tudhatjuk, mivel ámbár ezen építmény alakja és szögletes volta ellen a mi a kort illeti, kifogásunk nem lehetne, mindazonáltal mivel minden építészeti tanúság hiányzik, csak a gyanúnak engedhető némely feltevés; de ha akár hogyan vitatjuk, hogy Körösszeg és Apáti már a legrégibb korban állottak, e várnak ugyanazonosságát, más bizonyítványok hiányában - valódilag beismerni nem fogjuk. Ugyanezen alkalommal már későn estve indultunk egy egészen elhagyatott helyre, mely a nép szájában Kőlábnak hivatik, valódi neve pedig az újabb térképeken csak nehezen fordul elő. Vájjon ugyanaz-e, a mit Korubinszky, Atlas Regni Hungáriáé LIIIdik térképén Biharmegye északi (I. tábláján) Alt-kloster alatt Harsány és Keresztszeg alatt említ, nem tudom; de ma Puszta-Tamási-пак hívák, és Alcsival határos.

144 A régi templomból, melynek déli oldalán a régi faluhelye a sok kőből gyanítható, csak két fal áll t. i. a délnyugati eleje, mely 1,55 m hosszú, és majdnem szögletétől más tégla sorozattal 0,55 nél 0,46 nyi szélességgel, 0,15 nyire, majd 0,17-nyire az alaptól kiugrik, - majd belül véve, 6,10 m távolban újonnan van egy falszöglet, mely keletfelé törve van és kelet északi csúcsából, egy 1,30 pillért ereszt ki, míg a kisded egyháznak sokoldalú záradékából 0,75 centiméternyi fal látható, mely fölött egy volt ablaknak (itten alkalmasint három ablak lehetett) nyugati fala tűnik fel. A téglafal vastagsága 0,80 ctnyi,- a fal maga vöröses téglájú. A téglák 0,28-29; 0,13;- 0,06-55 nyiek, a kőragasz fehéres. Talán nem hibázunk, ha azt gyanítjuk, hogy a XIV. század elején itten község lehetett, és a Homorogi Esperességhez tartozván, annak lelkésze Péter, 14 garast fizetett a római pápának; minthogy ezen esperességhez a közellevő Ugra, (Ura) Alchi, Ruht (Rojt), S. Catharinae (így hívták a körösszegi várt is,) Gapyu, Macha stb. is tartoztak és már a Thamási neve is, valódi régiségéről tanúskodik. Bikács-ra

m Máj. 17-én 1879-ben rándultam ki, mert úgy haliam, hogy ottan szintén egy régi templomnak nyoma vagyon. Tudván azt, hogy e helyen már a XIV. század közepén már állt egy plébánia, mely Bykaz név alatt a Humruki (Homorogi) esperességhez tartozott, de tekintvén magát, alkalmasint a bikák-tói származott ősrégi elnevezést is, megvallom sok, vagy legalább nagyobbszerű meglepetésre számítottam. Hírét is vettem a helybeli értelmiségtől, hogy csakugyan tudnak a kenderföldeken egy régi építményt, a melyet a törököknek tulajdonítottak és mecsetnek tárták. Már tapasztalatból tudom, mit tartsak ilyen török hagyományokról; és csakugyan a faluból kiindulva a délre eső kenderföldeken, Hatala János földjénél akadtunk egy igen bozótos helyre, melynek nagy részét a földműves felszántotta ugyan, de mindennel nem birván, még állt szerencsénkre egy kis terméskő faldomb, melyet mint tulajdonosa monda, puskaporral sem lehet felvetni. E fal keletéit, 1 méternyi széles, épen a földből kiálló és mint látszik pillér nélküi de sokszegű apsisnak nyomával. Az egész északi falmaradék hossza 5 m. Itten egy más mintegy 1,40 fal ugrik ki, de többet látni sem lehet, sem a volt egyház szélességét ki nem lehet puhatolni. Hogy egyháznak mondják, ezt a fekvéstől, t. i. egy dombon látható, és keleteltségéből vonjuk le, valamint azon sajátságtól, miszerint egész déli oldalán sok emberkoponyát és csontot hord ide-oda a szántóvas, valamint hogy a téglatöredékek is egy magasabb építményről látszanak tanúskodni. Úgy látszik, hogy a régészet ragadós, miért is, nemcsak Kis-Méhesnél

m faluhe144 Tamási, a várad-előhegyi premontrei prépostság, majd a Szt. István káptalan birtokához tartozó elpusztult falu. (Bunyitay III. 392-93., K. Nagy, Biharország I. 179.) 145 Bikács - Mezőbikács - ma Bicaciu (Bunyitay III. 361.) 146 Kis-Méhes - elpusztult középkori falu, káptalani birtok, Nyárszeg szintén. (Bunyitay II. 279-80., ill. III. 357, 375.) Helyükön ma Mizies, ül. Miersig. 21* 323