A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Rómer Flóris bihari munkássága (A bihari útinapló)

A remetei templom

55 csak ugyan reformáltatott, egyedül a tornya régi; mert aligha bírtak vele, és az alapfalak is megmaradtak. A tető, amint a torony keleti részén látni is lehet, lejjebb szállíttattak és a meredek góthikus tetőzet helyét alacsonyabb és az egész templomra terjedő födő foglalja el. A szentély szivárványos volt, vagy is beboltozott, és mikor mi láttuk, a község szegénysége miatt még nem is volt egészen deszkákkal bemennyezve. Ablakai hajdan keskenyek valának, egynek még most is látszik kerekdedes boltja. Az észak felé állott sekrestyét, mint fölöslegest, lerombolták, a pasztophorium terméskőből állott, különben a régi szentély puszta, és táblázattal nincs is ellátva. Látni a templom alapját kettős tölcséridomú ablakaival Storno úr I. lapján, egyedül egy támpillére van dnyugatnak egy osztállyal, a falnak talapzata rézsútos és kőből való, a mely kövek a határban töretnek. Az ajtó a mely a még góthikus alakú, lörézszsel ellátott toronyba vezet, csúcsíves, fölötte pedig, mint mindenütt Biharban tetőzetes háromszög mutatkozik. Hajdan az egész templom be volt fedve, a minek azonban mostan híjában keresnők még nyomait is. A rajzban a torony tetejére hibából tétetett a kereszt, mert az egyház jelenleg a reformátusoknak szolgál isteni tiszteletül és csak Storno úr által rajzoltatott oda. Remetéről borzasztó utakon és leeresztőkön, melyeken csak idevaló lovak boldogulhatnak, és hellyel-közzel való leszállás és gyalogolás van divatban a hírneves Papmező

50 felé indultunk Erdélyi szekerén! Dsoszán-Gurbesd

57 falun, mint első állomáson az oláh nők hajzatai elül czopfocskákba vannak szedve és valamint két oldalról úgy hátul is varkocsokba végződnek. Egyáltalán a hol a magyar faj együtt lakik a rumaennel, az előbbieknek kurta pentelük van, ingük ránczos, és kötényeiket, kendéjüket már a boltban veszik. Itt már ritkaság a szerb tüske, és csak mintegy elvétve láttam egyes példányokat. Valányon

58 valóban gyönyörű hímzéseket láttunk a minket bámuló - mintegy ide tévedteket néző rumaeneknél, úgy hogy alig láttam ezen ingeknél és főleg czifra szegélyeiknél valahol szebbeket. Ügy látszik, hogy a minél eldugottabb valamely helység, annál inkább divatozik még náluk az önfenntartási, önkészítési ösztön. Elértünk végre a Cétate (vár) nevezetű Papmezőre is, a hol már a mainap urasága által, előre be voltunk jelentve. A várlak körüli néhány házat görög hitűek lakják, és minket az ottani lakók mindenfelé nagy figyelemmel kísértek. Még Budapesten sokat hallottam a Papmezőről, sőt különösen mint archeológusnak vételre is ajánlották Belényesről. Nem csoda tehát, hogy még evés előtt a jegyző úrtól elsiettünk kíváncsiságunknak eleget tenni. Hiában intéztünk kérdéseket magához a minden jellemzőtől megfosztott nagyszerű építményhez, melyet egészen az újabb ideig, birtokosai csak jövedelmes kőbányának tekintettek. A helyszínén azt hallók, hogy Bázel, Lukács István, végre Erdélyi János voltak e vár utolsó birtokosai; mondák, hogy Lukács még egy kövön az 1460-ik évet látta volna; és hogy az egésznek térképe Nagyszebenben léteznék.

59 Storno úrral a min55 Remete váradi püspöki birtok. Gótikus templomát 1837-ben újították meg, s sajátságos, hogy Rómer nem tud a renováláskor lemeszelt XVI. sz-i falfestményekről, melyeket pedig K. Nagy is ismer. (K. Nagy: Biharország I. 163-64.), s Bunyitay is ír róluk (Bunyitay III. 379-82.) továbbá ld. még Némethy Gyula-Szőnyi Ottó: A biharremetei falfestmények. Arch. Ért. 1928. 234-37., Radocsay 168. 56. Papmező - ma Pomezeu 57 Dsoszán-Gurbesd - Gorbolyfalva - ma Josani 58 Valány - Papmező-Valány - ma Valani de Pomezeu 59 Jakó szerint 1492-ben említik először mint Telegdy birtokot (Jakó 316.), Bunyitay XVI. sz-i várnak feltételezi (mely egy monostor alapjain épült) - (Bunyitay III. 377.). Amit Rómer előfalak alapjainak tart, Bunyitay szerint egy románkori egyház apszisa. 301