A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Rómer Flóris bihari munkássága (A bihari útinapló)

Én az alsó réten elmaradtam a Szekérnél, mert társaim, kik így is elfáradtak, meg nem engedték, hogy a nevezett várig felmásszak. Ezen vár egy fás hegykúpon még messzire ellátható kőfallal bír. A vártornyot környező omladék 820 lépést, vagy is 328 ölet foglal el, és mindenhonnan fával van körülvéve Képünk (II) A-ban a keleti oldalról tekintett lakóhelyet ábrázolja, B, pedig a nyugati oldalon álló, itten öt emeletnyi messzelátó őrtornyot, donjont tünteti fel. A rajznak alig kell magyarázat, de az említett lapon látni lehet még egyes részleteket, úgymint: 1. ismertet velünk egy A-nál látható kőtagozatot; 2. mutatja ugyanott volt bejárási kapunak egyik kövét, átmetszetével; 3. feltünteti az Árpádkori, vagy is romános kapuzatot, melyet B-nél kisebb mérvben észlelhetünk; 4. pedig híven adja vissza az ablakfaragvány egy részét; mikből meggyőződhetünk, hogy ezen erődítmény, melynek nevét is alig ismerjük, hitelesen több történelmi korszakon át a nemzetnek és uraságnak védelmül szolgált. A kocsiban visszamenet mi csoda, hogy ismét régi mesterségemre, a népismeretre átmentem, mire Rossin tanár úrral való beszédem alkalmat adott. Beszéltünk ti. az arad-megyei és erdélyi oláhokról, és azoknak, főleg temetkezési szokásaikról, melyek hasonlólag mint a nőknél az elrejtett és kendőkkel eltakart fejek a régmúlt időkről, sőt az összetartozásról és népdalok ugyanazonosságáról leghívebben tanúskodnak. A tanár úr szerint a Bánátban adnak a románok a holtnak botot kezébe (a további vándorlás jelképe); dobnak a koporsójába pénzt, mint egy krajczárt egy esztergomi befogott gyermekkézben is találtam). Talán kevésbbé ismert tény az, hogy a vasmegyei horvátok azon papnak ki ínyükre prédikál, és az ördögöt, poklot stb. csakugyan tüzesen festi, pénzt dobnak prédikáló székébe, úgy hogy hajdan a kedves pap néha bokáig állt a krajzcárokban és garasokban (és tesznek hozzá eledelt, hogy felébredvén legyen mit ennie. - íme a legrégibb halotti szokások egyike. Mikor valaki meghal, egészen addig míg eltemetik mindég égő gyertya (lux perpetua) van kezében. Feltűnt nekem Erdélyben, hogy a férfi vagy a katonaságra való oláh fiúk sírhalmán van rongyokkal ékesített hosszú pózna, talán a lándzsa jelképe, és ez egészen megegyezik az orosz szláv és tatár nemzetek szokásaival, kiknél a halmok sokáig, míg tudni illik rokonaik élnek, ilyen kitüntetésben részesülnek. Vájjon nem volt-e ez így az ősrégiségben a halotti halmokkal honunkban is? Ki tudja! A simára csiszolt szekerczéket, mint gyógyítót nem használják ugyan,- de azért van náluk elég babona! Égetnek a románok eczetet a vaczkorból és jó almából is, és ez az oláheczet; de a gelegonyát, ha érett csak a gyerekek eszik leginkább. Az alma- és cseresznye borokat úgy látszik kevésbbé ismerik. Belényesről azon a fogaton, melyet Erdélyi János úr, hajdani kedves tanítványom a posonyi Akadémiában társaságunk alá rendelt, elmentünk Remetére:'

2 És ez valóban igen jó volt; mert saját kocsinkkal és lovainkkal sem ezt, sem a következő utat semmiképen meg nem tehettük volna. Elindultunk tehát Augusztus 27én Gyalánynak,

5:i Petrassanak,

5

'

1 elég veszedelmes utakon a regényes, majdnem elszigetelt magyar református templom felé. Egy bürün áthatolva felkerestük Kutassy Ferenc vei. papot, míg Storno úr az újított templom felé sietett. Láttam e helyt szép, kukoricza levélből vagy sásból font székeket; felül czifrázott többnyire békési edényeket és festett tálakat, a magyaroknál három soros vörös kalárist, ránczba szedett ingeket és zsubrikolást, mert egyéb hímzést már nem igen ismernek ; a nők haja elül felfelé fésült, a czopíot (varkocsot itten bikának (Hontban a süveges fejkötőket híjják így) cziczának nevezik, a mely szóban van, ki a czunda, fark, gyököt akarja feltalálni! 52 Remete - Magyarremete - ma Remetea. 53 Gyalány - Tövisfalva - ma Delani 54 Petrassa - Solymos-Petrász - ma Petroasa 300