A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Rómer Flóris bihari munkássága (A bihari útinapló)

mégis fontosnak közzétenni a kéziratot? Bihar megye - bár idejekorán bekapcsolódott a múlt század második felében kialakuló régészeti-műemlékvédelmí mozgalomba (résztvett a különböző országos megmozdulásokon, bihari régészeti leletekről sűrűn lehetett olvasni az Archaeológiai Értesítő hasábjain) helyzeténél fogva mégis háttérbe szorult az idők folyamán és kiesett a kutatás érdeklődési köréből. A későbbi feldolgozások - mind magyar, mind román részről - csak elvétve, esetlegesen hivatkoznak bihari műemlékekre, régészeti lelőhelyekre, s nemcsak hogy a teljesség igénye nélkül, de nem egyszer tévesen is. Sőt azt is megállapíthatjuk, hogy Bihar megye nagyobb része a ma kutatása előtt ismeretlen, különösen az a középkori egyházi-világi műtörténeti emlékek valamint középkori régészeti tekintetben Rómer Flóris kézirata ezért szinte felbecsülhetetlen értékű ebből a szempontból, de értékes adatokat őrzött meg a néprajz, s az általános művelődéstörténet számára is. Útinaplójában Rómer szinte gyermekes örömmel csapong új felfedezései közt. Minden irányban kiterjedő élesszemű megfigyelései, észrevételei, kötetlen - sokszor humoros stílusa - hasonlóvá teszik a munkát az 1860-ban kiadott Bakony című „terményrajzi és régészeti vázlatá"-hoz. Ebben az útinaplójában a szerző jószerint minden olyan témát megpendít, ami egész életében foglalkoztatta, amit kisebb-nagyobb dolgozataiban kidolgozott, észrevételezett vagy javasolt megvalósítani. A dolgozat szerkezete - a napló formából adódóan - igen laza, vázlatos, és nem egységes stílusú. Néhol a szerző kísérletet tesz a tudatos szerkesztésre, de csak igen elnagyoltan. A munka három közleményből áll. Az elsőben főleg a belényesi, vaskohi hegyvidék falvaiban tapasztaltakat közli a szerző, s Nagyvárad, és általában a síkvidéken, a Sebes- és Fekete-Körös völgyében szerzett tapasztalatait írja le. Az első közleményhez csatolja - oda nem illő mód - a Sárrétnek Papp Zsigmond által a Vasárnapi Újságban közölt nevezetességeit, megtűzdelve saját megjegyzéseivel, s mindehhez hozzácsapja a hajdúságbeli Zelemér templomromjának leírását is. A második közleményben az Érmellék falvaiban való vizsgálódásai eredményét írja le, míg végül a harmadikban a Hegyköz, a felső Berettyóvölgy és Margitta környékét ismerteti. Ugyancsak a naplóformának köszönhető, hogy kötetlen, csevegő stílusban írhat, s megemlíthet olyan lényeges - tegyük hozzá ma is aktuális dolgot - mint az úton-útfélen még felbukkanó, de évről évre csökkenő számú, s így a tudomány számára örökre elvesző halmok, őskori telepek kataszterizálásának szükségessége. Ilyen alapon szakíthatja meg utazásai leírását is, s szentelhet önálló fejezetet az akkor még teljesen ismeretlen eredetű Ördögárka kérdésének, sürgetve - bár nem első ízben - annak kutatását, teljes felmérését. Az irodalmi, társalgó stílusba az is belefér, hogy szót ejtsen egy régi - ifjúkorában még ismeretes - kártyajátékról, hogy egy táj botanikai jellegzetességeiről beszéljen, vagy éppen felhördüljön azon: a magyar címert sokak nem ismerik, önkényesen színezik, használják. (Jegyezzük meg, a heraldikai baklövések ma sem mennek ritkaságszámba!) De nem hagyja figyelmen kívül azt a problémát sem, hogy a helynevek, földrajzi nevek több helyütt azonosan, vagy hasonló alakban fordulnak elő Bihar megyében, de másutt is. S azonos érdeklődést tanúsít a vegyes lakosságú Bihar megye népének problémái iránt is. Nem lehetnek számunkra Rómer néprajzi megfigyelései sem közömbösek. Márcsak azért sem, mert a szerző nem tartozván a néprajzi szakírók közé - megfigyelései esetleg más szempontúak lehetnek, mint a szakkutatóké. De hogy intenzíven érdekelte a népélet, 285