A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Kozák Károly: A nyíradonyi premontrei prépostság 1936-ban feltárt maradványai

ЮОкт Nytábráry Ч 2. kép kéttornyos főhomlokzata nyugat felé nézett. (A folyó természetes védelmet nyújtott. Ma is egy hídon át vezet az út a falu déli oldala mellett, 80-100 méterre a feltárási területtől.) A prépostsági templom keletéit volt. A feltárás helyétől keletre fekszik a Forrás nevű terület, amelynek délkeleti, mélyebb részét Fényestónak nevezik. Ez utóbbi ma egy sással benőtt, vizenyős terület, ahonnan egy gyorsfolyású patak ered (2. kép). A patak az Árpádkori Kisgút és Nagygút közti területet szeli át. Ezek a középkori, elpusztult faluhelyek a Fényestótól délkeletre, illetve délnyugatra fekszenek. A feltárt maradványok nyugati oldalán levő folyó, vagy patakmeder, a keletre fekvő Forrás és Fényestó, valamint az innen eredő patak három kisebb flödrajzi egységet alakított ki ezen a területen a köztük elhelyezkedő dombhátakkal együtt. A három, természetes határokkal rendelkező területen egy-egy falu volt a XIII. században, amelynek birtokosai a Gút-Keled nemzetséghez tartoztak. Korábban a nemzetség egyik ágáé volt az egész terület, s feltehetően előbb egy (Adony), majd később még két falu (Guth) alakult itt ki. A nemzetség Farkas ága 1289-ben osztozkodott meg a gúti birtokon, amely két részre szakadt: Kysguth és Nagguth. Szomszédos volt a birtokkal a nemzetség adonyi monostora.

5 5. Zoltai L.: Települések, egyházas és egyháztalan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI-XV-ik századokban (Debrecen, 1925) 37-38. 269