A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

Mesterházy Károly Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye területének IX—

XIII. századi településtörténetéhez II. a) A régészeti leletek időrendje A honfoglaló magyarság a mai Hajdú-Bihar megye területén forrásadatok, nyelvi emlékek (helynevek) és az általános politikai helyzetből következtethetően gyér lakosságot talált, melynek egy része beolvadt a magyarság szolga rétegébe, más része, főleg a vezető réteg a magyarság szabad rétegeibe tagozódott be. Milyen népi elemekből tevődött össze ez a lakosság? Történelmi tanulság, hogy egy nagyszámú népet semmilyen hódító háború nem pusztít ki maradék nélkül. Miután az avarok leigázták a gepidákat, még jóval később is együtt emlegetik harcoló csapataikat.

1 Teljességgel elhibázott volna tehát a frank hódítás számlájára írni az avarság népi megsemmisítését, még akkor is, ha bizonyos források, nyilván tendenciózusan, erről is adnak hírt.

2 A tiszántúli avarok leverését a hagyomány Krum kán nevéhez fűzi, akinek hadseregében avar zsoldosok is harcoltak.

3 Az akkoriban már erőteljesen feudalizálódó bolgár kánságnak nyilván nem volt érdeke a meghódított terület lakosságának kiirtása. Csupán az ellenállás maradéktalan letörése volt a célja.

4 Mindezek figyelembevételével a honfoglalás időpontjában késői avar töredékekkel kell számolnunk, akiknek régészeti hagyatékát is meg kell találnunk. Feltételezhető továbbá, hogy a bolgár hódítás bolgár katonai településeket is 1. Csallány D., Archäologische Denkmäler der Gépiden in Mitteldonaubecken. Arch. Hung. 38. (Budapest, 1961) 14.; Sevin. H., Die Gebiden (München, 1955) 178, 181. 2. Einhard: Vita Caroli Magni. Cap. 13.; Deér J., Karl der Grosse und der Untergang des Awarenreiches. Karl der Grosse. Lebenswerk und Nachleben. Herausgegeben von W. Braunfels. Bd. I. (Düsseldorf, 1965.) 783. és az ott felsorolt források. Bona I., ActaArch. Hung 23 (1971) 333-34. 3. A magyarországi történetírásban általánosan elfogadott az a nézet, hogy a tiszántúli avarokat Krum kán igázta le. Ennek a nézetnek alapját a Suida lexicon adatai képezik, mely szerint Krum kán a frankok elől a Tiszán átmenekülő avarokat legyőzte és kiirtotta. Moravcsik szerint a mü eredete ugyan ismeretlen, de biztosan egykorú forrásra megy vissza: BT. 1. 514. Érvelését elfogadja Deér J. is i. m. 783. Már Jirecek is hajlott arra, hogy Krum uralkodásának idejére keltezze a bolgárok tiszántúli hódításait: Jirecek. K. ]., A bolgárok története. (Nagybecskerek, 1889) 135. Kifejezetten Krumhoz köti a tiszántúli avarok meghódítását N. V. Zlatarski., Geschichte der Bulgaren (Lipcse, 1918) I. 26. A magyar kutatók közül magáévá tette ezt a nézetet Fehér G., A bolgár-török műveltség emlékei. Arch. Hung. VII. (Budapest, 1931) 128..; Ua., A bolgár-törökök szerepe és műveltsége. Budapest, 1940. 16.; Niederhauser E., Bulgária története (Budapest, 1959) 16-19.; Bona L, Acta Arch. Hung. 18 (1966) 324. Velük szemben Gjuselev V., Byzantino-Bulgarica 2 (1966) 20-23: a Tiszántúl bolgár hódoltatása csak Omurtag idején következett volna be. Legújabban Nagy Т., Budapest története I. (Bp. 1973) 215. nem fogadja el Gjuzelev érvelését. 4. Fehér G., Arch. Hung. VII. Bp. 1931. 146.; Bóna I., Későrómai és népvándorlás korszak. Orosháza története. I. (Szerk. Nagy Gy. Orosháza, 1965) 126. 14* 211