A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

hozott létre a Tiszántúl területén, amelyek az alávetett területen biztosították a kán uralmát. Szükség volt erre azért is, hogy érvényt szerezzen annak a bolgár-frank egyezménynek, melynek értelmében a bolgárok nem szállítottak sót a morvák részére. A 864-ben megkötött Tulln-i szerződés 892-es megújítása' a bolgár katonai és feltehetőleg telepes jelenlét közvetlenül honfoglalás előtti meglétére utal. Valószínűleg erre vonatkozik Anonymus azon adata is, mely szerint Kean bolgár vezér szlávokat és bolgárokat telepített az ÉK-i Kárpátokig elterülő vidékre.

0 Éppen ezért a szláv lakosságra utaló helynévi anyagot, mindaddig, míg régészeti anyagunk más fajta eredetet nem tud bizonyítani, legnagyobb részben a bolgár uralom telepítő akcióival hozzuk kapcsolatba, és csak kisebb részben az avarság által megtelepített, ismeretlen eredetű szláv népességgel. Mennyiben sikerül a rendelkezésünkre álló régészeti anyagból a honfoglalás előtti lakosságra utaló nyomokat kiválasztani? Lényegében véve két kérdésre kell válaszolnunk. Az összegyűjtött és bemutatott anyagban megtaláljuk-e a késő avar kerámiát vagy annak továbbélő változatait, és találunk-e olyan anyagot, melyet párhuzamba állíthatunk a bolgár és a bolgár megszállás alatt levő területek kerámiájával? Hiteles összehasonlító késő avar kori temető anyagunk csak egy van Hajdú-Bihar megye területéről, Ártándról, de az közöletlen.

7 Pedig éppen a kerámia, néhány ékszer és gyöngytípus által legkésőbbre keltezhető avar kori temetőkben találhatunk olyan edényeket, melyek a mi, nagyobb részben töredékes darabjainkkal rokoníthatók. Ennek a kerámiának néhány jellemző vonását kíséreljük meg bemutatni, s azt, hogy mely elemei élnek tovább a X. században, esetleg később is. Az edények formája majdnem kizárólag a sírokból előkerült kerámiákból ismert. Döntő többségben nyúlánk formájúak, magasságuk 10-15 cm. A magasság mérete másfele vagy kétszerese a legnagyobb átmérőnek. A fenék öszszeszűkülő, átmérője néha csak a szájátmérő felét, gyakrabban kétharmadát éri el. A legnagyobb átmérő pedig az edény felső harmadában található. A perem egészen kicsi, ferdén vagy vízszintesen kihajló, ferdén vagy függőlegesen levágott, szögletes, ritkábban lekerekített. Anyaguk szemcsés, jól égetett agyag. Soványításukra homokot, apró kvarcszemcséket, gyakran csillámot használtak fel. Színük sötétszürke, néha egészen fekete, sötétbarna-foltos. Esetenként úgy tűnik, mintha grafitot kevertek volna az edény anyagába, vagy a korongolás után grafitos agyagmázzal vonták volna be. Díszítésük váltakozó vonal- és hullámvonalkötegekből áll, mely előfordul az edények teljes felületén, de leggyakrabban csak a vállán és hasán. Ritkán megtalálható a perem belső oldalán, és a ferde vagy függőleges perem felületén is. Az edények kézikorongon készültek, alakjuk gyakran teljesen szimmetrikus. Az edényfal vastagsága 4-6 mm között változik. A korban és típusban megfelelő telepkerámia ma még alig is5. Jirecek. K. ]., i. m. 140.; Vehet G., A bolgár-törökök szerepe 17.; Gjuzelev V., i. m. 37. 6. Györffy Gy., Ethn. 76 (1965) 425. 7. Kralovánszky A., Arch. Ért. 85 (1958) 89, 206.; Rég. Füz. Ser. 1/11 (1958) 35, 37.; DMÉ 1962-64 34. 212