A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

pének; buckaközi mocsarak, fűz- és nyírlápok, ligetes erdők mélye őrzött meg legtöbbet Alföldünk múltjából, állatot, növényt egyaránt. A magyar Alföld ősi tájképét, a lápokkal tarkított erdős pusztákat idézi elénk a Nyírség. (Soó R. cit. Borsy Z. 1961, p. 120.) Különösen ezért fontos a Nyírség élővilágának tanulmányozása, hiszen a ritka természeti értékek feltárása mellett a florisztikai és faunisztikai kutatások - ökológiai szemlélettel végezve - kulcsot adhatnak kezünkbe a táj életében bekövetkezett változások megértéséhez, törvényszerűségeinek feltárásához és befolyásolásához. Ez a szándék vezette a Bátorliget élővilágát kutató, igen értékes eredményeket felmutató kollektíva tevékenységét is (vö. Székessy V. 1953). Szerény körülményeink között természetesen hasonló monografikus öszszefoglalásra Haláp viszonylatában nem vállalkozhattunk. Szeretnénk azonban munkánkat abban a reményben útjára bocsátani, hogy adatainkkal sikerült hozzájárulnunk a Nyírségről alkotott kép formálásához és további gazdagításához. A Nyírség az Alföld (Eupannonicum) flóravidékének Nyírségense flórajárását képezi (Soó R. 1964, 4. ábra). A nyírségi flóra nagyobb részét (kb. 55%-át - vö. Borsy Z. 1961, p. 120.) az európai flóraelemek alkotják, de pusztai gyepjeit és pusztai tölgyeseit gyakran keleti-kontinentális, pontusi és mediterrán növények is színezik. Láperdeiben, láprétjein és magassás társulásaiban ritka circumpoláris fajok és boreális reliktumok díszlenek. Homoki erdeiben, pusztagyepjeiben és szikesedő rétjein pedig pannóniai endemikus fajok is élnek (vö. A tiszai Alföld. 1969, p. 241-243.). A mezőgazdasági kultúra miatt az ősi növényvilág azonban erősen megtizedelődött, s ma már a flóra kb. 12%-át a kozmopolita és adventiv elemek teszik ki (Borsy Z. 1961, p. 120.). A terület flóratörténetét a felsőpleisztocén glaciálisaitól kezdve - a pollenanalitikai eredmények és az általános vegetációtörténeti szempontok tükrében - Simon T. (1957) és Borsy Z. (1961) ismertette részletesen. A Nyírség recens növényvilágáról először Rapaics R. (1925) és Boros A. (1932) adott összefoglaló, a korábbi irodalmi adatokat is felölelő áttekintést. A terület flóra- és vegetációkutatásában azonban elsősorban a debreceni egyetem Növénytani Intézetének Soó Rezső vezette kutatócsoportja játszott döntő szerepet. Munkásságuk eredményeképpen számos közlemény jelent meg a terület flórájáról (pl. Aszód L. 1936; Felföldy L. 1947; Soó R. 1935, 1937, 1939, 1942; Ubrizsy G. 1940, 1941). A kutatómunka eredményeit Soó R. három dolgozatban összegezte. A Nyírségi növénytársulások „szociológiai feldolgozásának" (Soó R. 1938, p. 249.) első része (Soó R. 1937) az erdőtípusokat (Lignosa) foglalta össze. A második dolgozat (Soó R. 1938) a vízi, mocsári és réti vegetációt (Herbosa) ismerteti. A pusztai rétekkel (Deserta) a harmadik közlemény (Soó R. 1939) foglalkozik. Mivel az idézett munkák túlnyomó többsége Debrecen környékének vegetációjáról, s így Haláp flórájáról is gazdag anyagot közöl, florisztikai vizsgálatokat csak a mintavételi helyek és a vizsgált biotópok vonatkozásában végeztünk. Tekintettel azoban arra, hogy munkánk során egy előzetes növényföldrajzi alapvetést nem nélkülözhettünk, kívánatosnak tartottuk a Halápon található növénytársulásokat és azok szukcesszióját a fent említett dolgozatok alapján, a Soó R. „Synopsis"-ában (1964, 1968) közölt cönológiai rendszer szerint előzetesen áttekinteni. 18