A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

Hínárnövényzet A lebegő hínártársulásokat a területen elsősorban a rence-békalencse-hínár (Lemno-Utricularietum Soó] apró békalencsével [Lemna minor L.] és keresztes békalencsével [Lemna trisulca L.) jellemezhető szubasszociációi, illetve a békatutaj [Hydrocharis morsus-ranae L.] tiszta és békalencsével kevert állományai képviselik. A lecsapolások eredményeképpen ma már csaknem kizárólag az apró és keresztes békalencse tiszta állományai alkotják a lebegő hínárnövényzetet, amelyek a rencével [Utricularia vulgaris L.] együtt gyakran átszövik a gyökerező nagyhínár társulásokat is, úgyhogy a legtöbb hely vízi vegetációja e két hínár komplexének tekinthető. Az alámerült (submers) alakokkal jellemezhető Eu-Potamion (Oberd.) Soó jellemző tagjai a csatornákban elszórtan megtalálható hínáros vízi boglárka [Ranunculus trichophyllus Chaix.] állományok és a védettebb mélyedésekben a pusztulóban levő békaliliom társulás [Hottonietum palustris Tx.]. A süllőbékaszőlő-hínárt [Myriophyllo-Potametum Soó) elsősorban a mélyebb, talajvizes mélyedésekben a süllőhínár (Myriophyllum-) és a tócsagaz- [Ceratophyllum-] fajok állományai alkotják. A víz felszínén kiterülő (emers) formák dominálta Nymphaeion (Oberd.) Soó-t főleg a vidra keserűfű [Polygonum amphibium L.] állományai [PolygonoPotametum natantis Soó polygonetosum amphibii Soó) és néhány helyen a tündérrózsa-hínár [Nymphaeetum albo-lutae Nowinski nymphaeetosum Kárpáti V.) képviselik (5. kép). Mocsári növényzet: nádasok és magassás társulások A nádasok [Phragmition communis W. Koch) közép-európai típusának (Scirpo-Phragmitetum W. Koch medioeuropaeum Tx.) több szubasszociációja is előfordul a területen [elsősorban a ~ phragmitetosum Soó, oo typhetosum Soó, ~ glycerietosum Soó, ~ sparganietosum Soó, ~ schoenoplectetosum Soó]. A nádas állományokra szinte csaknem kizárólagosan a nád vagy valamelyik konszociációképző faj egyeduralma, illetve az egyes konszociációk mozaikos komplexe jellemző (6. kép). Régebben Haláp vegetációja különösen a magassás társulások, a láp- és mocsárértek voltak jellemzőek. A magassás társulások [Magnocaricion elatae (Br.-Bl.) W. Koch) közül Halápon elsősorban a következők jelentősek: a lápnádtippan-zsombékos [Calamagrostetum neglectae hungaricum Soó) szép állományai a zsombék sással [Carex elata Ali.) keverve a láprétek legmélyebb, legnedvesebb részein, ahol a zsombékok között hínár is tenyészhet, sok akcidentálisan még a nádasok növényei is előfordulhatnak; a „zsombékosok" [Caricetum elatae (Kerner) W. Koch) és a mocsári sástársulások [Caricetum acutiformis-ripariae Soó) a tömpöly- vagy árokparti zonációnak a nádassal érintkező tagjaként, a láprétek mélyebb, nedvesebb részein, fűzlápok és nyírligetek tisztásain vagy határán (7. kép); a lápzsombékosok (Caricetum appropinquatae (W. Koch) Tx.) magas fekvésű, csaknem gyeppé egyesülő zsombékjai gazdag mohavegetációval (elsősorban Drepanocladussal), főleg a fűznyírlápok területén, azzal komplexbe egyesülve; a mocsárrét sástársulások [Caricetum distichae (Nowinski) Soó) és a rókasás társulás [Caricetum vulpinae Soó) nem zsombékoló, hanem inkább zárt gyepet alkotó állományai, amelyek átmenetet képeznek a mocsárrétekhez. A magassás társulások többsége azonban a kultúrhatások (elsősorban a 2* 19