A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Balla Lajos: Prosopographia Dacica (II.)

QQ. Autelii CIL-statisztikája nem lehet meggyőző, mivel a praenomen és nomen területi előfordulásai nem tekinthetők perdöntő bizonyítéknak a származással kapcsolatban; a Pólus első cognomen görög és nem azonosítható a latin Paulus-szái (így Birley); a Terentianus nem mérvadó; - a Syriacus cognomen viszont - a Polus-szal együtt - kétségkívül Keletre utal vagy legalább is arra, hogy Q. Aur. Pólus Terentianus (pályája kezdetén) Syriaban teljesített szolgálatot (még az sem zárható ki, hogy a szenátor fiának második cognomene Pólus Terentianus feleségének származását vagy családi kapcsolatait tükrözi). A Pólus első cognomen alapján felvethető, hogy a szenátor libertus-családból származott. Alapul véve F. Grosso, Alföldy G. és A. R. Birley vizsgálatait, Q. Aur. Pólus Terentianus pályafutását így vázolhatjuk fel. A szenátor feltehetően lovagrendű volt és homo novusként került a szenátori rendbe lovagi tisztségek betöltése után (Alföldy), Marcus uralkodása végén vagy Commodus éveinek elején,feltehető, hogy a 180-as évek kezdetén - amikor P. Helvius Pertinax volt Syria helytartója és ugyanitt Septimius Severus a legio IIII Scythica legátusa, tehát kb. 180/183-ban, - Pólus Terentianus Syriaban szolgált; 185/186-ban fetialis és legátus legionis XXII Pr. p. f. (Birley), a Maternus-féle bellum desertorum idején (Alflödy), majd Britanniában - P. Helvius Pertinax helytartósága alatt: 185-190 - legátus legionis II. Aug. (Birley); consul suf

rectus: 185/190 ill. 188/190-ban (Alföldy) leg. Aug. pr. pr. III Daciarum - ?19l/192-?194/195; proconsul Asiae 201/202 (Wachtel); [comes Augustorum trium in Britannia ? 208/211 (Birley)]. A dáciai megbízatás kezdetével kapcsolatos feltevés azon a meggondoláson alapul, hogy a szenátor valószínűleg részese volt a Commodus ellen szőtt összeesküvésnek, s így Q. Aemilius Laetus és Pertinax támogatásával még a császár meggyilkolását (192 XII. 31. vagy 193 I. 1.) megelőzően került a trés Daciae élére.

8 A Micia-i felirat a Didius Iulianus leverését és Róma elfoglalását követő időre datálható, tehát a 193. év közepére vagy 2. felére.

9 A megismételt legioparancsnokság,

10 a szenátor későbbi pályafutása Q. Aur. Pólus Terentianus-t egyaránt rátermett katonának, prominens Severianus-nak mutatja. P. Septimius Geta.

11 - L. Septimius Severus néhány év különbséggel hasonló korú testvérének pályafutását a Lepcis Magna-ból előkerült cursus-felirat (AE 1946, 131. = IRT 541.) kapcsán többen is részletesen tanulmányozták. E helyen elsősorban a dáciai helytartósággal kapcsolatos kérdésekre kívánunk kitérni. Geta dáciai feliratainak száma változatlan: CIL III 905 cf. p. 1014 (Potaissa), CIL III 7794 (Apulum). A potaissai felirat datálása biztos: 194 XII. 8. A. R. Birley, BJ 169 (1969) 267 sk, Id., Sept. Severus, 135., G. Alföldy, BJ 168 (1968) 123., Ballá L., DMÉ 1969-70, 93., Id., ACUD 6 (1970) 63. 9. Feltehető, hogy coh. II Fi. Commagenorum fürdőjének Septimius Severus által elrendelt helyreállítása az expeditio urbica sikerével és a dáciai csapatok teljesítményeivel hozható összefüggésbe, vö. Ballá L., DMÉ 1969-70, 93 sk. Id., ACUD 6 (1970) 63 sk. 10. Vö. G. Alföldy, Legionslegaten, 77 skk, L. Ballá, ACUD 5 (1969) 112. 11. A. Stein, Dazien, 56 skk. G. B. Bersanetti, Epigraphica 4 (1942) 105 skk. = AE 1946, 131. (Lepcis Magna) - G. Barbieri, L'Albo, no. 469., F. Grosso, i. m. 413 sk., 503., G. Alföldy, BJ 168 (1968) 151., Id. Fasti Hisp., 145., A. R. Birley, BJ 169 (1969) 261 skk. Id., Sept. Severus, passim, kül. 135, 174, 231, 302 sk. no. 30. - N. Gostar, Omagiu lui С Daicoviciu. (Bucuresti, 1960) 259 skk. 201