A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

E területtípust a fürj jellemezné leginkább, azonban annak mennyisége országszerte ijesztően megfogyott, de az ősi formájú vegetáció rendkívül kis kiterjedésű, elszigetelt foltjai sem adnak számára kedvező lehetőségeket. Elvétve találni itt néhány Galeridat (főleg a kultúra által érintettebb részeken), és a csendesebb helyeken egy-egy Anthus campestris költhet. Fajai a fészkelők 6,3%-át jelentik. (L. 3. táblázat.) V. A fás területek madárvilága azért kap bővebb helyet, mivel az erdő mint a legkiterjedtebb vegetációtípus, mintegy 4223 hektárnyi helyet foglal el és természetesen rendkívül sokféle típusban képviselteti magát a biotópok között. Amint azt a bő vízellátású, vagy a füves területek élővilágánál láttuk, a kultúrtevékenység hatására az erdők állategyüttesei sem maradtak meg ősi alakjukban, eredeti összetételükben. A legtöbb madár lakja ezt a biotópcsoportot, itt fészkel a költő fajok zöme (1. 3. táblázat), több mint 73%-ban. Az erdei élőhelyeket az általános bevezetőben részletezett módon és meghatározott időkben számos változás érte. Ezek eredményeképp alakult ki a mai helyzet, melyről még az 1.* és 2* ábra adatai is nyújtanak információkat. Ugyancsak jellemző az erdei fészkelőhelyek típusainak megoszlása, mely a különböző élőhely-szinteket elfoglaló madárcsoportok arányainak alakulásában jut kifejezésre (1. 5. táblázat). A gyepszint fészkelőinek kb. 30°Va erdei. 5. táblázat. Haláp fészkelő fajainak %-os megoszlása költőhely-szintek szerint Gyepszintben költ 26,58 Odúban, üregben költ 21,54 Koronaszint ben költ 20,25 Cserjeszintben költ 18,98 Emberi építmények adta helyeken költ 7,59 Fatörzs-szintben költ 2,53 Több szintben is költ 2,53 összesen 100,00 Feltűnő a cserjeszint lakóinak viszonylag alacsony száma (nem éri el a 19%ot), ami a bokrosok hiányára utal! Az öregedő állományrészek miatt sok az odúlakó (21%-nál több), és érdekes a vágásfordulójuk idejét megközelítő akácosok viszonylag nagyfokú odúsűrűsége. Az egészen idős állományok azonban minimális területre zsugorodtak (1. 1.* ábra). E miatt nem ezek a kimagaslóan nagy faj- és egyedszámú élőhelyek, hanem a legtöbb lehetőséget biztosító vegyes foltok. Elgondolkodtató ugyan, hogy ornitológiai szempontból melyik a jobb erdőtípus; az egy-két ritka és 138