A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

tezésének tényét Vaurie (1.) bizonyította be a longipennis és az artemisiana Észak-Afganisztáni populációi között, azonban ez másutt is elképzelhető. Ha szemügyre vesszük az elterjedési térképet, feltűnik, hogy a Palearktis keleti felén a pacsirta északabbra felhatol fészkelni, mint a nyugati területeken. Európában költőterületének legészakibb pontjai a franciaországi Quiberon-félszigeten, illetve a Hortobágyon vannak. E helyeken még az északi szélesség 48°-át sem éri el, ugyanakkor Mandzsúriában az 50° körül is él. Ezzel elletétben legdélebbre eső költőterülete Afrikában található é. sz. 20°-a körül, míg Ázsiában csak a 27-28°-ig terjed le India és Kína határán. Az utóbbi terület nyári csapadékmennyisége aránylag magas, ellentétben a Szahara megfelelő területeinek 100 mm körüli nyári csapadékátlagával. Ez a körülmény a székipacsirta elterjedése szempontjából döntő fontosságúnak bizonyult, részletes ismertetésére jelen munka „A biotop" című fejezetében térek ki. A székipacsirta helyi elnevezései A madár hatalmas areálja, mint láttuk, számos országot érint. A legtöbb helyen pacsirtánk gyakori és közismert madár, ez a tény pedig megmutatkozik elnevezéseinek nagy számában is. Ezek közül az elnevezések közül csupán ízelítőül nyújtok át egy távolról sem teljességre törekvő felsorolást. Portugália: Carreirola Spanyolország: Terrerilla, Churrica, Cotorret stb. Franciaország: Alouette calandrelle, Alouette á doigts courts. 1. A Calandrclla brachydactyla arealja és az egyes alfajok földrajzi megoszlása: 1. С br. brachydactyla. 2. C. br. artemisiana. 3. C. mr. longipennis. 4. C. br. dukhunensis. 5. С br. hermonensis. 6. C. br. rubiginosa. 7. С br. hungarica. 8. С br. woltersi. A 2 X 3 az északafganisztáni artemisiana és longipennis populációkban megfigyelt közti alakokat jelenti. A ,,?" a faj fészkelése szempontjából még be nem bizonyított területeket jelöli. 8