A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe

leli meg tartalmát, értelmét, ami az ember magaviseletében úgy nyilatkozott .szenvedésekre földöntúli - mert transzcendensre figyelő mosollyal.

12 Hitvallás messiások földjén című versében így vall erről: „Itt mélyebb az árok, sűrűbb a verem, Messzebb az ég és távolabb az Isten, S ahány erdő: mind keresztfát terem. Minden fa higgye, hogy keresztfa lesz! Á messiások földjén termett fának Kiváltsága és rendelt sorsa ez .. . Mert gyötrelmek a messiási kéjek, S halállal bokrétázza fel magát, Ki sorsokat lát és sorsokba mélyed. Akik gyűlölnek: nem, nem messiások! S az ősi átok rajtunk teljesül: Mert gyűlölködnek itt a messiások." A „szerelem és halál" költőjéből, a kisebbségi-nemzeti sorssal való kapcsolata során így lesz a szép és példaadó etikum költője, egyéni sorsa s a kisebbségé szorosan összefonódik, egyiket a másikkal akarja kiegészíteni, látja igazolni.

13 S Szombati-Szabó - ha valaki, ő igazán - alkalmas volt arra: kifejezni a kisebbségi sorsot. Egyéni élete is úgy alakult: egy magasabb kultúrájú, szélesebb látókörű vidékről került az ország elmaradottságáról híres, európai kultúrától távoleső részébe, a magyar Balkánra. Elzártsága az éltető műveltségtől ennek az arisztokrata szép-léleknek, erős magyarsága, magyarságtudata, s az erdélyi viszonyok között ráadásul református papi volta, s egyéni sorsában az a mozzanat, ahogy lelkipásztori hivatása szembekerül költői elveivel, csupa olyan tényező, mely sokszoros nyomásával préselte ki belőle az érzéseket, s mert sokszorosan éreznie adatott, olyan töményen, hogy sűrítetten, általánosságban is ki tudja fejezni a kisebbség életét. Ezen a kezdett úton halad tovább Lavinák éneke című kötetében (1924).

K A könyv tudatos ciklus-beosztása az előbbi tétaa- és költeménycsoportokat mutatja. Az este hangulatával indít, s a kételkedés motívumaival. Délutánja estévé alkonyult immár, léte állandó fájdalommá, biztos céltudata csendes bizonytalansággá (Alkonyat erdő, ősszel. Este van, Gyógyíthatatlan betegség: az Élet, Vanitász, Ének életem céltalanságáról). A második ciklus az eltévedt tüzes lovas képével indul (Portyázó, balga lovas. Vagy-vagy lovag indulója stb.), majd az ellenállás, a passzív rezisztencia példázataival folytatódik, s a hit önerősítő vigaszával zárul (Hó-ekék dalolnak, Jégzajlás, illetve: Zátony, Lavinák éneke). Végül a harmadik, a Biblia címet viselő verscsoportban, élete etikatörténetét adja, arról is tanúskodva: mely részeket olvas örömmel a szent könyvből, s hol érzi igazán az evidencia szépségét (Hazajáró lélek babonája, Mózes, Lóth, Jób). Legszebben Jóbról írott költeménye fejezi ki - minden konkrét utalás nélkül - azt a hitteli lelkiállapotot, mely egyéni sorsának legteljesebb konzekvenciája, s foglalata egyben a magyarság sorsproblémáinak: 12 Т. C: Szombati-Szabó István: Hazajáró lélek. Reformátusok Lapja, 1935/199-201. 13 Tábéry Géza bevezetője, 19. 14 Lavinák éneke. (Lúgos, 1924.) 454