A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe

„Elveszett minden: vagyon, múlt, öröm, Vígság, dicsőség, jövő, gyermek, élet. Csak én maradtam, s bánatom, hogy élek . . . A verő Isten bolydult gerjedelme Dali testemre varból varrt ruhát: De e sebeknél selyem sincs puhább. Mert én hiszek . . . S ez: életemben élet, Hiszek: ez kínom vedrében a bor. Mely bú-seprején vigalomra forr." Vallásos ez a vers? Vallásosak a ciklus darabjai? Igen, hiszen legfőbb mozgatójuk, ihletőjük a hit. De nem abban az értelemben, hogy egyik vagy másik bibliai tétel olcsó illusztrációi lennének, vagy úgy, hogy kimerülnének valamely parancsolat interpretálásában. SzombatiSzabó - hangsúlyozzuk ismét - egyéni sorsát átgondolva ismer magára a bibliai alakokban, s a magyarság, majd a kisebbségi sorban levők életére általában is. Mindez, a kortársak számára nem volt nyilvánvaló. Tehetségét, nyelvi fantáziáját bár mindenki ismeri, mégsem kap jó, egyenletes, és méltó kritikát. Előző kötetéért alighanem méltán érik bírálatok: túlságos nagy időt fog át, erősen rajzolt benne az irodalmi mintákon induló fejlődésvonal, nem egységes. - E megállapítások azonban egyenesen következtek az erdélyi irodalom akkori, sajátos helyzetéből. A bírálat nem egy esetben nem puszta értékmérő kívánt lenni; maga a bíráló is bizonytalan volt, hiányzott a mihez viszonyítani. - Kritikusai ezért kerestek Szombati-Szabónál, s másoknál is párhuzamokat, s érthető, ha elsőrenden magyarországiakat. Nagyobb baj viszont, hogy a bírálatok nem változnak második erdélyi kötete után sem, jóllehet az erdélyi irodalom éppen ebben a két évben jókorát lépett önállósulása útján, s ha még nem is hagyományokkal, jelentős előzményekkel már rendelkezett. S ezekhez tartozott Szombati Életem című kötete is. - Ha a kritikák ahhoz, s nem az arról adott véleményekhez igazítják magukat, más esztétikai kép állt volna elő. Szombati fejlődése ugyanis nyilvánvaló. - Ami ott kezdemény, itt fejlett teljesség, ami esetleges manír, itt már levetkőzve, s a sokat hánytorgatott adyzmusokat is egyéni tartalommal párosítja, s ha nem annyira divatos ebben az időben - nem kis mértékben magyarországi minták után - Erdélyben Ady nevét emlegetni, talán kapcsolatba sem hozzák vele. Az „Élet" kritikusa Zs. azt írja: „Virtuóza a nyelvnek, meglepő kincstárát bírja a képeknek, nagyszerűen játszik a formával is, de a játékot túlságba viszi. Versei csecsebecsék, melyek azonban a szívet nem tudják meghódítani."

10 De hasonlóképp nyilatkozik róla első tanulmányírója Borbély István is: „Ma még keresi önmagát. Kívánjuk, hogy sikerüljön minél előbb meg is találnia. Erre neki éppoly nagy szüksége van, mint az igazi tehetségekben nem éppen túlzottan gazdag romániai magyar lírának."

16 Kristóf György csak manírt lát verseiben: „ . . . hasonlatokkal, metaforákból fakadó költői nyelvéből - mely 15 Zs.: Szombati-Szabó István. Élet, 1924/16. sz. 16 Borbély István: Szombati-Szabó István költészete. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924/7. sz. 455