A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: Sanctus Nicolaus Episcopus seu liberalitus coronata – A magyarországi iskoladráma példája 1688-ból

még utánzóra is talált. Csepelény Ferenc egy 1712-ben kiadott drámájában bukkantak a vihar jelenetnek majdnem ugyanilyen leírására. Itt azonban nem Aeolus támaszt vihart, hanem az Invidia allegorikus alakja akar ezekkel a szavakkal gyűlölséget támasztani.

91 A mi darabunkban természetesen a szerző módosít a vergiliusi viharjeleneten, s ezáltal az epikus Vergilius szavai a drámában élénkebbé, mozgalmasabbá, frissebbé válnak. A himnuszok a magyarországi újkori latinság igen szép költői darabjai. Közülük is különösképpen figyelemreméltó a szegénység himnusza, amely mögött az olvasó mélységes együttérzést, nem valamiféle barokk konvenciót érez. Nem rontja a himnusz hatását az ezt követő tumultuózus jelenet sem, amely során a Miklós ajándékán a koldusok, mint Madách Tragédiájának londoni színében, összeverekszenek. Az ismeretlen szerző tudatosan élt a latin nyelv adta stiláris lehetőségekkel. Költői képei szépek, sorai veretesek, kifejezéskincsei, gondolatai klaszszikus hatást tükröznek. A latin nyelvű költészet továbbvivője, magyarországi alkotó éltetője. Meg kell még ismerkednünk a dráma előadásával. Mint fentebb már szóltunk róla a darabot 1688-ban Trencsénben bizonyosan előadták, s a trencséni előadás reprezentatív rendezéséről semmi kétségünk nem lehet. Nem tisztázható, hogy az 1732-ben Kantában már bizonyosan ismert drámát a minorita diákok színre vitték-e vagy sem. Ha igen, akkor annyi bizonyos, hogy a rendezés sokkal szegényesebb lehetett, mint Trencsénben, hiszen Kanta szegény minorita iskolája aligha vállalhatta volna azokat a költségeket, amelyeket a darab rendezése megszab. A jezsuita iskola gazdag díszletezéséről a soproni díszletkönyv alapján bizonyos értesüléseink vannak. Ezen kívül is azonban egyéb adatok, a színháznak a jezsuita iskolában betöltött centrális szerepe, színháztermek, színpadok építése révén joggal feltételezhetjük, hogy az illúziókeltés tökéletes lehetett. A Miklós-dráma színhelyei igen változatosak. A II. actus valamennyi scenája Eumenius házában vagy háza előtt zajlik. Az interludiumhoz esetleg egy mozgalmas város illúzióját keltő díszletre volt szüksége. A III. actus első scenája már ismét Nicolaus otthonában zajlik. A második scenában azonban már viharos tengert, s egy azon hánykódó hajót kellett a rendezőnek produkálnia. A harmadik-negyedik scena színhelye Jeruzsálem, az Olajfák hegye. Az ötödik scenában esetleg felhasználhatták az intermedium mozgalmas városának díszleteit. A következő két scena, a hatodik és a hetedik egy templombelső, ahol a püspökök tanácskoznak, s ahová a fabula értelmében Nicolausnak be kell térnie. Majd ismét a városba, Myra szívébe vezeti a nézőt az író, s itt 91 P. Franciscus Csepelény: Cím nélkül. (Nagyszombat 1712.) Témája: a III. András halálát követő trónviszály. Szerkezete: Prológus, I. 1-6. scena Chorus I. II. 1-8. scena Chorus II. III. 1-8. scena Epilógus. A darab szerkezete bár nem öt actusra oszlik, mégis a chorusok beiktatása miatt nagyon hasonlít a most közreadott darab szerkezetére. Csepelényi drámájának 3. b lapján találtuk az alábbi szöveget: Invidia-. Hue fulmina, hue irae Hue Jovis arma dirae Fragore, furore: Sternite, fremite In scelus ruite. A majdnem szó szerinti szövegegyezés szerint bizonyosra vehető, hogy Csepelényi ismerte ezt a Miklós drámát. Csepelényit egyébként Takács i. m. nem ismeri. 400