A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: Sanctus Nicolaus Episcopus seu liberalitus coronata – A magyarországi iskoladráma példája 1688-ból

uncula), farsangi játékok, comoediák (ezekben köznapi hősök szerepelnek), drámák vagy tragédiák (misztériumjátékok, moralitás játék, passiójáték).

89 Tény, hogy ebben a műfaj rendszerben is nehezen lehet a drámát elhelyezni, hiszen ebből itt többek között hiányzik, mint műfaj a spectaculum, amely jegyeit a középkori mimikus misztériumtól örökölte. A jezsuiták iskoláiban számtalan ilyen spectaculumot rendeztek. Nagypénteki, úrnapi körmeneteken a Jézus korát megelevenítő jelmezekben vonultak fel a diákok, festett képeket, szobrokat vittek magukkal. A spectaculumnak, a mimikus misztériumnak a jegyei is megtalálhatók ebben a drámában. Ez a dráma tehát magán viseli a középkori mártírpassió, a mimikus és a történeti misztérium, a didaktikus dialógus jegyeit. Ilyenformán ezt a darabot a legreprezentatívabb jezsuita drámák közé sorolhatjuk, amely nemcsak „drámai erejével", hanem látványosságával, jelmezeivel, technikai bravúrjaival kötötte le a nézőt. A dráma igen vontatott cselekményét, az unalmas, bár helyenként költői szépségű monológok a látványosság ezen eszközei nélkül egysíkúvá, unalmassá, érdektelenné tették volna. Már a szerző is gondolt arra, hogy egyszerű előadásban ez a dráma esetleg unalmassá is válhat, s ezért látványos „nagyjeleneteket" iktatott darabjába, a rendező azonban a dráma hiányosságait, amiket a dráma szükségszerűen magában hordoz, korrigálhatta. Az ismeretlen szerző igen ügyesen versel. Verselése, formakészsége talán Terentiuséra emlékeztet bizonyos scenákban, másutt viszont a középkori himnuszok és a vágáns költészet jegyei fedezhetők fel verselésében. Az egyszerű szereplőket prózában szólaltatja meg. A háromfajta forma használata tudatos szerkesztés következménye. Az epikus részek versformája jambikus szenarius, az interludium koldusai prózában szólalnak meg, a chorusok a himnuszok csengőrímű nyelvén énekelnek. Amint fentebb már elmondottuk, a bekövetkezendő cselekményt mindig sejtető, „megjósoló" chorusok a dráma lírai betétjei, a barokkos mozgalmasságnak, az agyondekoráltságnak továbbvívői, megvalósítói. A barokk építészei tudatosan törekedtek arra, hogy szinte egyetlen négyzetméternyi sík felületet sem hagyjanak megtöretlenül, síkot megbontó dísz nélkül, úgy ennek a drámának a szerzője a cselekmény vonta tottságát, egysíkúságát dalbetétekkel, tán с jelenetekkel, élőképekkel tette mozgalmassá, látványossá, érdekessé. A tudatos nyelvi szerkesztés egyéb jeleit is felfedezhetjük a darabban. Az Actio Curiosa-ban

90 megszokott, de az ezt a drámát tartalmazó füzet többi drámáiban is általánosan használt közmondások nyomaira itt is rátalálunk. Ilyen: Könnyű teli hassal böjtről prédikálni, a terhet csak az érzi, aki hordozza is, nagy különbség a szenvedésről beszélni és azt el is viselni. A tragikus téma azonban nem engedi az egyébként a közízlést tükröző szólás- és közmondás gyakori használatát. Ezeket a közmondásokat is melyeket az imént felsoroltunk, a szerző egy negatív figura szájába adja, aki bizonyára képviselheti a közízlést. Hatásosak és nyelvileg igen kimunkáltak a darabban előforduló természetleírások. Az éjszaka antik szépségében jelenik meg a drámában. Rendkívül mozgalmas, igen élénk a Vergiliusra emlékeztető vihar leírása, amely 89 Jablonkai Gábor-. Iskoladrámák a jezsuiták iskoláiban (Kalocsa 1927.) 1927. 7. A jezsuita drámák műfaj problematikáját illetően vö.: Juharos Ferenc: A magyarországi jezsuita drámák története. (Szeged 1933.) 21. 90 Actio Curiosa. Gaude avagy Csernél Istvánnak beszélgetése. 1678. A közmondások használatát illetően vö.: Prohászka János: Szólások közmondások az Actio Curiosaban. Magyar Nyelvőr 1948. 183-185, 251-254. 399