A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: Sanctus Nicolaus Episcopus seu liberalitus coronata – A magyarországi iskoladráma példája 1688-ból

1636-ban Nagyszombatban De Sancti Nicolai virtutibus című drámát mutatták be.

7> Valószínű, hogy Miklós-drámát fed az alábbi cím is: Myranum lusit [Juventus] sua constantia Patrem fidem, in qua metu defecerat, reducentem. Ezt a drámát 1753-ban adták elő ugyancsak Trencsénben.

/ü 1748-ban pedig Ungváron Adolescens Nicolaus címmel mutatnak be a templomban drámát, azt is feljegyezte az egykori krónikás, hogy a templomban szertartás közben, s talán nagyszombat napján került színre.

77 A miénk után ez a második adatunk arra, hogy a Miklós-témájú drámát nem Miklós napon mutatták be, ennek ellenére azonban, úgy hisszük nemcsak az irodalomtörténet, hanem a történeti folklór számára is hasznos adatokat nyújt. Ez a változat - sajnos töredékesen maradt ránk. Hiányzik az egész I. actus, s talán a II. actus 1. scenájából is valami. A darab az alábbiak szerint van actusokra, illetve scenákra osztva: I. actus.- hiányzik II. actus: 1-7. scena — interludium - 8-9. scena - Chorus III. actus: 1. scena - Chorus - 2-10. scena - Chorus IV. actus: 1-6. scena - Chorus V. actus: 1. scena - Chorus - 2-3. scena Epilógus Az epilógus alapján úgy sejthetjük hogy a darabot prológus előzhette meg, s ezt pedig egy rövid Argumentum követte, amelyben az ismeretlen szerző röviden összefoglalta a darab cselekményét. A dráma cselekményszövése érdekes. Mindenképpen feltűnő, hogy az interludium nem valamelyik actus végén, hanem a scenák között szerepel, s tematikai szempontból kapcsolható az előtte levő scena témájához. A cselekményszálakat a scena-témák vezetik. Az actusok más-más helyeire illesztett Chorus pedig, szinte a cselekménytől függetlenül, Lippai Miklósról zeng dicsőítő himnuszokat. így az allegorikus és a valóságos elemek váltják egymást ebben a darabban. A barokk szellemiségnek megfelelően a jó és a rossz jelennek meg itt. A cselekmény színhelye is állandóan változik a föld, a menny és pokol között, legalábbis a chorusokban jelentkező „cselekményvezetés" erre enged következtetni. Az egész tragédia cselekményét az alábbiak szerint lehet röviden összefoglalni. Eumenius a sorsra panaszkodik. Valaha gazdagabb volt Crőzusnál, s most annyira szegény, hogy leánygyermekeit sem tudja férjhez adni. Szégyelli szegénységét, elátkozza Fortuna istennőt, hiszen tehetetlennek érzi magát vele szemben. Már az élethez sincs kedve. A szégyenteljes élet helyett szívesebben vállalná a megváltó halált. (II. act. i. se.) Eumenius leánya, Aglaia vigasztalja atyját: miatta ne bánkódjék, örömmel viseli el a szegénységet, ártatlanságát, tisztaságát soha senkinek oda nem adja. Különben is - gondolkodik tovább a 75 Vö.: Takács: i. m. 22. 76 Vö.: Takács i. m. 99. 77 Az infimisták az elementaristákkal együtt adták elő: ,,Adolescens Nicolaus occasione visae in aede sacra solennitatis, dum Catechumeni sacris tingerentur undis, Episcopus a Deo delectus Myrensium." A szertartás szerint a megkeresztelendőket nagyszombat napján a szertartás közben keresztelték meg. Innen gondoltuk, hogy Miklósról ezen a napon mutattak be liturgikus drámát. 390