A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: Sanctus Nicolaus Episcopus seu liberalitus coronata – A magyarországi iskoladráma példája 1688-ból

a kakas. Hite szerint annyi kérője lesz a következő esztendőben.

0:

' A Dunántúlon Miklós napján a korbácsolás van szokásban.'

15 Palócföldön, Rimócon erre a napra esik az úgynevezett vendégség, amikor egy-egy család bőségesen megvendégeli a rokonságot, a szomszéd falubelieket, a kedves ismerősöket.'" A néphitben a történeti ajándékozás és alakoskodó szokáson kívül tehát Miklós napjához a házassággal kapcsolatos babonák is tapadnak. A Pallas lexikon így határozza meg a Mikulás fogalmát: „Mikulás nevéhez fűződő népies rémalak, mellyel december 6-án, Miklós napján a gyermekeket ijesztgetik. A rossz gyermekeknek virgácsot, a jóknak pedig ajándékot hoz."

68 A Mikulás variáns történetéhez 1856-ból említ egy adatot a Magyar Nyelvtörténeti és Etimológiai Szótár,

09 amely szerint ekkor már a krampusz is hozzákapcsolódott a Mikulás fogalmához. A krampusz-képzet viszont nemcsak a Mikuláshoz kapcsolódik, hanem a karácsonyhoz is, általában azonban a Mikuláshoz kötődik.'

0 Talán nem érdektelen, hogy a Mikulás szavunk szlovák eredetű, a krampusz szavunk viszont ausztriai német származású. Mintha ez is arra mutatna, hogy a szokás Szlovákiából, illetve Ausztriából származnék. A Mikulás-napozás még ma is élő szokás. Ügy tűnik azonban, hogy elsősorban diákközösségekben él tovább. Egerben a gimnáziumban általában bevett szokás volt, hogy Miklós napja előtti estén az iskolának egy erre a célra megfelelő nagy termében Mikulás-estet rendeztek. Egy diák felöltözött Mikulás-ruhába (az egyházi szertartásoknál használt öltözetek voltak ezek: alba cingulussal átkötve, piros pluviálé, a fejre infula, s a kezében püspöki pásztorbot) s egy hatalmas misekönyvből olvasta fel a többnyire sajátmaga által költött jókedvű rigmusokat. Ezután következett az ajándékosztás. Az ajándék azonban ugyancsak tréfás, szellemes, ötletes volt. Míg a Mikulás a rigmust olvasta, a kíséretében levő egy vagy két krampusz virgáccsal, egy vesszőnyalábbal, általában nagy zajt csapva a diákok közül néhányat jól elagyabugyált. A negyvenes évek elején (1940-45) tapasztalt egri szokásnak Miskolcon is diákközösségben sikerült nyomára bukkanni 1969-ben. A Mikulás kifordított báránybőr béléses városi bundában jelent meg, aki ugyancsak a saját maga és társai által költött rigmusokat olvasta fel, egyegy találó csattanó felett az ifjúság igen jót nevetett. Ezalatt két krampusz egy vesszőnyalábbal végigverte a jókedvűen szórakozó fiatalságot. Egerben is, Miskolcon is, a krampusz fekete sportmelegítőbe öltözött. Arcát vagy bekente korommal vagy fekete harisnyaszárat húzott rá. A szemek helyét kihagyta, a nyelv helyére pedig egy hosszú vörös nyelvimitációt készített. Ugyancsak Mis65 Vö.: Herman A: i. m. Vö. még: Wlisloczkiné Dörfler Fanni: Kakas, tyúk és tojás a magyar néphitben. Ethn. 1895. 205-213. 66 Vö.-.Singer (Székely) Leó: Dunántúli babonák. Ethn. 1898. 233. Singer (Székely) még e

gy rigmust is megőrzött erről a szokásról: ,,Legyen gazda jó a gulyás, / Megjött már a jó Mikulás, / Mert ha nem ad jót elembe, / Ha nem sürög háza népe, / Isten ugysé megbunkózom, / Vesszőmmel megkorbácsolom!". 67 Vö.: Palotay Gertrúd: A Szécsény környéki palócok „vendégsége". Ethn. 1931. A vendégség napjai általában változóak. Csak Rimócon tartják Miklós napon. Vö. még: Szendrey Ákos: A népi élet társas összejövetelei. Ethn. 1938. 127. Vas megyében a vendégség napja állandó, a palócföldön különféle napokon, így többek között Miklós napon is. 68 A Pallas nagy lexikona XII. (Budapest, 1896.) 663. 69 Vö.: A Magyar nyelv Történeti-Etimológiai Szótára. Főszerk.: Benkő Loránd. A továbbiakban MNyTESz. (Budapest, 1970.) II. 642. 70 MNyTESz. II. 921. A mikulás cikkben az alábbi szöveg olvasható: ,,A mikulási szokások, amelyek Miklós myrai püspök (meghalt 350 körül) legendájának egyes mozzanataira emlékeztetnek, nálunk a 19. sz. első felében honosodhattak meg." A Bod Pétertől származó adat szerint a szokást már a XVIII. század második felében is ismerték. 388