A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)
Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)
a tojó felett jellegzetes nászrepülés kíséretében adja elő. A földről egyenes vonalban rézsútosan, állandó szárnycsapkodással, ritkábban imbolyogva kitérőkkel, gyakrabban pedig spirálisszerű repüléssel megy fel. Felszálltában elnyújtott viiih, viéh hangokat hallat. A tulajdonképpeni éneket kb. 15 m magasság elérésekor kezdi. A megszokott éneklő magasság, amely átlagosan 40-50 m-re tehető csak csekély ingadozást mutat és általában nem éri el a mezei pacsirta éneklőmagasságát. A kellő magasságot elérve röpte nagyjából vízszintes irányúvá válik és nagy ívekben, hurkokban, néha spirálisokban, gyakrabban azonban szabálytalan, imbolygó vonalakban, állandóan mozogva énekel. Utóbbi jellegzetességében nagymértékben különbözik a mezei pacsirtától - amely éneklése közben igen gyakran egyhelyben lebegni látszik -, és jobban hasonlít a kalandra pacsirtához. Néha egyenes repülés közben is énekel. Repülésének pályája 30-50 cm-es jobbra-balra irányuló állandó kitérőkkel tarkított. (4. és 5. ábrák.) Az előadott ének ütemes, szakaszos, mintegy lüktető jellegű. Ha figyelemmel kísérjük pacsirtánk levegőben előadott nászénekét, hamar észrevesszük, hogy ez a szakaszos jelleg a repülés módjával függ össze. Éneklés közben ugyanis a székipacsirta hullámvonalakban szökellve, nem folytotos szárnycsapásokkal száll. Egy nagyobb hullámot egy kisebb követ és ez ismétlődik állandóan, bár a kis hullám el is maradhat. Az első nagyobb hullámban szárnyaival csapkod, emelkedik és felhangzik a strófa. Ennek egy kéttagú bevezető része van, az ún. előstrófa, mely cik-cik vagy vissza, néha viszont a felszálláskor hallható elnyújtott hangokat is észlelhetjük. Ez az előstrófa leginkább a mezei veréb hangjához hasonlítható és gyakran szerepel a kalandra pacsirta bevezetőjében is. Az esetek csrip-csröp hanggal adható legnagyobb részében sokszor ismételgeti, néha teljesen elmarad. Az elsőtrófát az ún. főstrófa követi. Ez gördülő leginkább a sordélyra vagy a csicsörke hangjá\ ra emlékeztet, éles, cserrefc \ gő, kevéssé csengő és cirir, ., . . •••,. . .,. L , leürilécirüé-szerűen hang5. ábra. A naszrepules a szerző szerint. A spiralis típus .-, / M .» . -» ,, , csak elvétve figyelhető meg, bár egyes elemei gyakran Z1 • \^* а 9У J-/ •"• tostrota veelőfordulnak. (Szerző rajza) gén kiterjesztett szárnnyal 4. ábra. A nászrepülés spirális típusának rajza. (Dathe szerint.) 34
