A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

lebegve süllyed, majd csapkodni kezd és következik a kisebb hullám, amely hangtalan. (6. ábra.) Variációként előfordulhat, hogy minden hullámban énekel, igen ritkán pedig csak minden harmadikban. A strófák eleinte lassan követik egymást, majd gyorsul az ütem 4,5-3,5 másodpercenkéntire. Egy-egy nászrepülés alkalmával átlagosan 20 strófa kerül előadásra, a maximális strófaszám 68 volt. (Dathe.) Bár az ének meglehetősen stereotip és kevés benne a variáció, a székipacsirta meglehetősen jól utánozza, ill. szövi énekébe más madarak hangjait, dalrészleteit. Természetesen számításba csak azok a madárfajok jönnek, 6. ábra. A kéthullámú éneklő nászrepülés rajza. (Dathe szerint) amelyekkel a pacsirta együtt él. Az összbenyomásában sordélyszerű énekben így nemritkán megfigyelhető csicsörke, pipiske, füsti fecske, házi rozsdafarkú, rozsdás csuk, barázdabillegető, háziveréb, mezei veréb, mezei poszáta, kalandra pacsirta, mezei pacsirta, ritkábban kenderike, sőt székicsér motívum. (Utóbbi faj tökéletesen előadott hívogatóját hallottam a Calandrella brachydactyla hungarica-tól.) A hermonensis alfajnál citromsármány, a dukhunensisnél erdei pacsirtaszerű részleteket figyeltek meg. (Tristram 3., ill. Schäfer.) Emellett gyakran hallatszik énekében cüicö, vüicü-szerű és tuli-huit, tüüli hüüit fuvolahang. Ha revirjébe ember, vagy idegen hím hatol be, éneke harsogóv 7. ábra. A leggyakoribb leszállási forma a „zuhanórepülés". (Szerző тщт.э) 35