A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művészettörténet, Iparművészet - Weiner Mihályné: Ónedények Hajdú-Bihar megyében

Weiner Mihályné Ónedények Hajdú-Bihar megyében Hajdú-Bihar megyében a művességek, a kézműipar és a népművészet számos ága emelkedett művészi magaslatra. A debreceni ötvösművészet alkotásai, az asztalosok remekei, a többszázéves könyvnyomtatás és könyvkötés, elsősorban a színesen festett pergamen (hártya) kötések - a magyar díszítőművészet büszkeségei, ugyanúgy, mint a mézeskalácsforma-faragások és névtelen himzők fémszállal és selyemfonállal hímzett úrasztali térítői. Kevés szó esett eddig az ónöntés emlékeiről, amelyek pedig méltán sorakoznak az előbbiekhez, egyben szervesen illeszkednek a hazai ónedényállomány egészébe. Magyarországon ónöntésre, ónedényekre valló középkori utalások is ismeretesek, de az iparág felvirágzása, mint egész Európában, nálunk is a XVIXVIII. századokra esik. Nevezetes központjai Erdélyben (Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár) és a Felvidéken alakultak (Pozsony, Kassa, Eperjes). Ezeken a területeken működtek a legerősebb ónöntő céhek. Hazánk mai területén is alakultak ónöntő céhek (Sopron, Buda, Pest, Miskolc), illetőleg központok (pl. Győr), amelyeknek mesterei vagy vegyes céhben működtek, vagy valamely távolabbi ónöntő céhhez kapcsolódtak. Az ónedény a fent említett időszakban általánosan kedvelt volt. Főurak és polgárok háztartásaiban és hagyatékában és vendégfogadók felszerelésében is megtaláljuk. Terjedésének különösen három tényező kedvezett: a városi polgárság erősödése, a céhek fejlett szervezeti élete, (céhedények céljára előszeretettel választottak ónedényt) és a vallási reformáció terjedése. Az ónedény megjelenése, hagyományhű egyszerűségében az öntudatos méltóság kifejezője. Maga, az ón anyaga, az ezüsthöz hasonló (de ennél könynyebben elérhető), sima felületek képzésére, vésett feliratok, rajzok viselésére megfelelő s ezek a tulajdonságok alkalmassá tették a polgárság, a céhek és a protestáns templomok céljaira, mesterei pedig a hagyományokhoz alkalmazkodva és ezek kereteiben alakították ki a fenti rétegek igényei számára a megfelelő típust. Debrecenben szinte sűrűsödnek az ónöntés fejlődésének feltételei, természetes, hogy itt is központja jött létre ennek az iparágnak. Ónedényt ma már, kevés kivétellel, csak közgyűjteményekben és régibb protestáns templomokban találunk. Hajdú-Bihar megye mindkettőben igen gazdag. Ezért is meglepő, hogy a szakirodalom mindezideig alig foglalkozott a megyének ezzel a jellegzetes műtárgytípusával. A megye két nagy gyűjteménye: a Déri Múzeum és a Református Egyházművészeti Múzeum őrzik a kiemelkedő értékeket. Ezek mellett a megye református templomai is igen gazdagok szép régi ón úrasztali edényekben, amelyek felirataik szerint gyakran ugyanannak a templomnak számára készültek, ahol 335