A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művészettörténet, Iparművészet - Weiner Mihályné: Ónedények Hajdú-Bihar megyében

ma is használatban vannak. A feliratok gyakran említik az adományozó, esetleg az akkori lelkipásztor nevét, s így a történeti forrás jelentőségével is bírnak. Az ón úrasztali edények tárgytípus és forma tekintetében kevéssé változatosak. Kannák, tálak, tányérok, keresztelőkészletek, perselyek, az Európaszerte használatos hagyományos, reneszánsz vagy korabarokk alapformákat követik. Az edények helyi jellegét a helyi mesterek által vésett feliratok adják meg és nemes ornamentika teszi változatossá. Ennek elemei: a reneszánsz díszítő motívumkincs tulipánjainak, gránátalmáinak leszármazottai, amelyeket helyi elemek gazdagítanak. Megbecsülendő az a körülmény, hogy ezek a szép műtárgyak elszórtan, kis községekben helyezkednek el, hiszen a község népének helyben alig van alkalma a régi művészi kézműiparok megismerésére, amelyek ízlésnevelő szerepe pedig igen nagy. A falusi templom ón úrasztali edénykészlete, mint helytörténeti emlék, népművelés és művészi ízlésnevelés tekintetében fontos feladatot tölthet be. 1970 szeptemberében, Zliszkyné Sternegg Mária muzeológussal, a megye iparművészet-történeti szakfelügyelőjével együtt bejártuk Debrecen és a megye 36 református templomát, megtekintettük az említett két nagy gyűjteményt is, hogy erről a nagyértékű műtárgyállományról pontosabb képet alkothassunk. Zlinszkyné Sternegg Mária, akinek itt is a leghálásabb köszönetemet fejezem ki sokirányú segítségéért, saját, más tárgyú kutatásait külön tanulmányban fogja lefektetni. Elsősorban Debrecen gyűjteményeit (Déri Múzeum, Református Egyháztörténeti Múzeum, Kistemplom), majd a Debreceni Egyházmegye, Hajdúvidéki Egyházmegye, Bihari Egyházmegye régibb református templomait kerestük fel, - aránylag csekély azoknak a lelkészi hivataloknak száma, amelyektől levelezés útján kaptunk adatokat, - s így összesen kb. 200 megvizsgált ónedény alapján alakult ki a megye ónedényhelyzetének képe. Amikor itt is köszönetet mondok dr. Módis László professzor, egyházkerületi gyűjteményi igazgató úrnak, a meglátogatott református templomok lelkészeinek, valamint dr. Dankó Imre megyei múzeumigazgatónak munkánk támogatásáért, ugyancsak dr. Komoróczy Györgynek, a Hajdú-Bihar megyei Levéltár igazgatójának szíves segítségéért, - hangsúlyozom, hogy itt nem ismertetem adatszerűen a két nagy és tudományosan kezelt gyűjteményt, hiszen ezeket leírták, feldolgozták, szakszerű kezelésben részesülnek. Ezeket csak annyiban jellemzem, amenyiben ez a megye anyagának megismeréséhez szükséges. De talán nem érdektelen a megyében elszórtan található ónedények táblázatszerű áttekintése, hogy az érdeklődő ilymódon sűrített összefoglaló képet kapjon Hajdú-Bihar megye egy kevéssé ismertetett és igen megbecsülendő értékéről, a jelentős eszmei és anyagi értéket képviselő ón úrasztali edényekről. Az ónedények hazai formaalakításában nagy szerepe van a megrendelőknek, akiknek igénye és ízlése határozott vonásokkal rajzolja meg a magyarországi ónedénytípus képét. Debrecen és a megye az ónedények természetes gyűjtőhelye. Mégis, mint a műtárgyak minden típusának, ezeknek is messzire vezető gyökérszálai követhetők nyomon. Mivel hazánkban számottevő ónlelőhely nem volt és az ország behozatalra szorult, a mesterek a nyersanyag beszerzési helyének, így az Érchegység (a legnagyobb középeurópai ónlelőhely) osztrák és cseh mestereinek, illetve Dél-Bajorország, elsősorban Nürnberg ónöntő céheinek szokásait követték. A hazai ónedények alaptípusainak eredetét is ezeken a területeken találjuk meg. A hengeralakú és a felfelé ívesen karcsúsodé testű kannák, amelyek testét abroncsok tagolják, jellegzetes billentőre járó fedőik, a fogógombok, fülek, lábak jellemző formáit évszázadok alakítot336