A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

kipacsirtánál. Példaként megemlítem, hogy dürgő székipacsirta pár mellette 30 cm-re álldogáló mezei pacsirtát, 1-2 m-re levő kalandra pacsirtát, hantmadarat, vagy székililét sem méltatott figyelemre. Magyarországi viszonylatban pacsirtánk leggyakoribb fészkelőtársa a székilile és a székicsér, további szomszéd a mezei pacsirta, a bíbic, a goda, a piroslábú cankó, a kanalas réce és a nyílfarkú réce. Szardínia szigetén, Romániában, Bulgáriában és a Balkánon a kalandra pacsirtával együtt él. Macedóniában és a Dobrudzsában is a kalandra pacsirta, emellett a hantmadár és a sordély a leggyakoribb társ. Tibetben Syrrhaptes paradoxus, Melanocorypha maxima, Oenanthe deserti, ritkán Charadrius mongolicus, közelebbi rokonai közül pedig a Calandrella rufescens és a Calandrella acutirostris a fészkelőtárs. Jugoszláviában, de a Hortobágyon is az ugartyúk lehet pacsirtánk közvetlen szomszédja. A székipacsirta hangja és éneke Amennyire egyöntetűen elismerő a vélemény a mezei- vagy erdei pacsirta, nem is említve a kalandra pacsirta énektudását illetően, ugyanannyi vitára adott alkalmat a székipacsirta „művészete". Nagyszámú megfigyelést és leírást találhatunk a szakirodalomban, amelyek pacsirtánk énekét dicsérő vagy elmarasztaló módon jellemzik és ez alól a legnevesebb kutatók sem kivételek. Az mindenképpen megállapítható, hogy a Calandrella brachydactyla éneke fajrokonaival való összehasonlításban alulmarad, azonban minden összehasonlítás szubjektív és számos adott körülmény jelentős befolyást gyakorolhat rá, beleértve a megfigyelő hangulatát is. Az a pacsirtadal, ami a kopár félsivatagok egyhangúságában és a tűző napsütésben gyönyörűséget jelent hallgatója számára, művészietlen cserregésnek hat olyan területen, ahol mellette a kalandra pacsirta, vagy a mezei pacsirta dala is felhangzik. így ehelyütt csupán ismertetni és elemezni szeretném a székipacsirta énekét. Az ének a költőterületre való megérkezés utáni napokban már felhangzik, de egyelőre csak igen rövid ideig, sokszor alacsonyan repülve, néhány méterre a föld felett, ide-oda repkedés közben. Az ének eleinte kora reggel még nem hallható, és csak napos időben, főleg a délelőtti órákban észlelhetjük. A csakhamar meginduló párválasztás és a revir kialakulásával a hímek számára megkezdődik a nagy feladat: a kiválasztott terület védelmezése és ennek a szomszédos hímekkel való tudatása. Ebben pedig amellett, hogy a nászének az udvarlási szertartás egy fontos része, komoly szerepet játszik az egyre hosszabb tartamú pacsirtadal, amelyet ebben az időben még heves légi és földi harcok szakítanak meg. A leghosszabb az énektartam a tojó fészkenülésének idején. (Ebben a periódusban figyeltem meg egy minden bizonnyal maximumhoz közelálló, 26 perces nászdalt.) Egyöntetű megállapítás, hogy a székipacsirta énektevékenysége kedvezőtlen időjárási viszonyok között lecsökken. Hideg, borult idő, esők, erős szelek idején, de a rekkenő déli melegben is alábbhagy az éneklőkedv, vagy akár teljesen elhallgatnak a madarak. Néha azonban permetező esőben, sőt nagy ritkán viharos szélben is megfigyeltem a nászénekét a magasban, amikor a nagyerejű szél által hátrafelé sodortatva is, kitartóan énekelt. Az éneklő tevékenység már a hajnali szürkületben megkezdődik és napnyugta után is, besötétedésig tart egy ideig. Reiser (2) éjszakai éneklésről is említést tesz, mely tényt azonban többekkel együtt én sem észleltem sohasem. A napi legutolsó dalt a Hortobágyon 19 óra 30 perckor észleltem, Dathe Olaszországban Salernónál 21 óra 15 perckor hallotta. Magát az éneket a hím a revirben 3 Déri Múzeum évkönyve 33