A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)
Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége
désével, a modern közlekedés kialakulásával és fejlődésével kapcsolatosan, valamint a helyi kereskedelem fellendülése miatt indultak hanyatlásnak. Az egyes áruféleségnek különböző, célszerű szekérfajták készültek (például sertések szállítására), illetőleg olyan tárolási eszközök, amelyek könnyen voltak szállíthatók és magán a vásáron, piacon is felhasználhatók voltak (vásáros vagy vásározó ládák stb.). Több állatfajtát lábon hajtottak. A hajtásnak minden vásárhoz más és más rendje alakult ki a távolságoktól, a vásár időpontjától (más télen mint nyáron vagy éppen tavasszal), a hajtott állatok fajtájától és állapotától (hízott, sovány stb.) is függően. Kialakultak a hajcsároknak állandó útvonalai és álláshelyei, ahol szükségleteiknek megfelelően be is rendezkedtek. Így voltak találhatók például kecskeméti hajcsárok Győrben, ahol Bécs felé haladva rendszeresen megálltak. Emléküket győri helynév is őrzi. 103 Akárcsak a hajtás, ugyanúgy a fuvarozás is kitermelte a vásárokhoz, piacokhoz kapcsolódó foglalkozást. Ott a hajtót, a hajcsárt, itt a fuvarost, a fuvarozást. A hajcsárkodásnak is megvoltak a maga szakmai sajátosságai, amiket a vásárok természete, időpontja és egyéb körülményei erősen befolyásoltak, akárcsak a fuvarozásnak. Például állandó fuvaros kapcsolatok alakultak ki, hagyományos útvonalon közlekedtek, a fuvart a vásár és piac követelményei és az általánostól eltérő sajátosságai sokféleképpen variálták. A hajcsár és a fuvaros mellett ugyancsak az egyes vásárok, piacok sajátosságainak megfelelően több más vásári foglalkozás is alakult ki. Ezekben a foglalkozásokban (például Gyulán étető, állatetető, mérlegkölcsönző stb.) közvetlenül kutathatjuk a vásárok, piacok szerepét és jelentőségét. Különösen folklór szempontjából jelentős a vásárok és piacok közvetlen kulturális vonatkozásainak vizsgálata. A históriások, vásári énekesek képmutogatók, a komédiások s a különböző mutatványosok (bábjátékosok) mellett figyelemmel kell kísérnünk a vásári és piaci könyvárusítást is. Jellegzetes vásári könyv a kalendárium, amelyekben éppen ezért sok vásárral kapcsolatos közlést - ha mást nem, hát vásárjegyzéket - találhatunk. A históriások jó bemutatását bírjuk Takács Lajostól m . A vásári ponyvákról pedig Békés István munkája tájékoztat 10 '. Ismeretes egy jó összefoglalás a XVIII. századi orosz vásárok szórakozásairól.' 01 ' Ez a tanulmány figyelemre méltó módszertani eligazítással is szolgálhat. A vásári könyvárusításra vonatkozóan csak elszórt adataink, megállapításaink vannak. Itt kell szólnunk a vásárok, piacok kísérőjelenségeiről is, a koldulásról, a különféle gyógyítókról, jósokról, a vásározók étkezését biztosító sütögetőkről, lacikonyhákról, kocsmákról, vendéglőkről, illetve ezek tevékenységéről is. Minden vásárban bő lehetőség kínálkozik interetnikus kapcsolatok létesítésére. Természetesen azoknak a helyeknek a vásárait és piacait, ahol több egymástól többé-kevésbé elkülönülő népcsoport vagy éppen nemzet találkozik, az interetnikus kapcsolatok létesítése szempontjából különösen szemmel kell tartanunk. Ezeknek a kapcsolatoknak egy tekintélyes része mással, mint a vásárokkal és piacokkal, illetve azok közvetítő szerepével, nem is magyarázható. 103 Bátky Zsigmond: Kecskemét Győr megyében. Föld és Ember X. (1930.) 4-6. 331-332. 104 Takács Lajos: Históriások, históriák. (Budapest, 1958.) Vö.: Uő.: Istória-istóriás. Magyar Nyelv 1954. 176-79. és A képmutogatás kérdéséhez. Ethnographie, 1953. 87-103., valamint с: Az utolsó históriás. Üj ember, 1952. 9. sz. 2. 105 Békés István: Magyar ponyva Pitaval. (Budapest, 1966.) 106 M. Burgess: Vásárok és szórakoztatók a 18. századi Oroszországban. The Slavonic and East European Review 90. (1959. december.) 95-113. 300
