A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)
Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége
Mindezeket öszefoglalva hangsúlyozzuk, hogy a néprajzi kutatásokban korábban figyelmen kívül hagyott vásár- és piackutatásoknak nagyobb figyelmet kell szentelnünk. A vásárok és piacok életmódalakító sajátosságainak megismerésével számtalan olyan elvi- és módszerbeli kérdésre is feleletet tudunk adni, amelyek korábban kellő információk hiányában megválaszolatlanok maradtak. Különösen az átadás és átvétel, az eszközváltás, az újítások elterjesztése az egyes jelenségek elterjedése mind-mind olyan kérdésterület, ahol a vásárok és piacok hatása nyomonkövethető 107 . Éppen ezért a jövőben nem anynyira a többé-kevésbé romantikus, de minden esetben csak leíró jellegű, színes vásárismertetések szükségesek, hanem akár egy-egy vásár, akár egy tájegység vásárainak összessége gazdasági, társadalmi és kulturális mozzanatait elemző, a lehető legmagasabb fokú egzaktságra törekvő feltárása. Az egzaktságra való törekvés ebben az esetben nem is meddő fáradozás vagy nehéz feladat, mert az egyes vásárok, piacok igen sokféle, gazdag dokumentációjából nagyszerűen, kellő pontossággal rekonstruálható a vásár valóságos képe. A különféle dokumentumokból (vásárhirdetések, felhajtási kimutatások, árszabások, helypénz jegyzékek, vámjegyzékek, forgalmi kimutatások, vásártérképek, vásári jelentések stb.) kielemzehető adatok olyan biztos alapot szolgáltatnak kutatásaink számára, mint kevés más téren. Ezekből a jobbára számadatokból nagyszerűen kirajzolódik előttünk a vásárok képe, méghozzá hitelesen, sokkal hitelesebben, mint bármilyen színes leírásból. A vásárokkal kapcsolatosan adatszerűen tudjuk kimutatni az egyes kulturális jelenségek mennyiségét, minőségi alakulásait, elterjedését, módosulásait. Jövő feladataink között nem utolsó a magyar vásárok, piacok ilyen szempontú és módszerű kutatása. A feladatokkal kapcsolatosan meg kell emlékeznünk egy fontos, a munkát nagyban elősegítő mozzanatról. Az utóbbi időben örvendetesen fellendült helytörténeti kutató- és feldolgozó tevékenységünk nem egy alkalommal figyelmet szentelt a kutatott helység vásárainak és piacainak, illetve ezek szerepének a település életében. 108 Megfigyelhető, hogy néhány történeti adat kivételével ezek a kutatók-feldolgozások a vásárok, piacok történetének és jelentőségének bemutatásához néprajzi eszközöket vettek igénybe. Jelentős mértékben támaszkodtak a szóbeli hagyományra, az emlékezettel ma még elérhető ismeretekre. 109 Az eddigi helytörténeti kutatásoknak és feldolgozásoknak a vásárokra-piacokra vonatkozó részéből már most levonható néhány módszerbeli tanulság. Mindenek előtt az, hogy kevés olyan történettudományi terület, tárgykör található, ahol ilyen eredményesen volna alkalmazható a néprajzi ismeretszerzés, mint itt; hogy ennek következtében igen kevés az olyan terület is, ahol a történettudomány oly szoros kapcsolatba tudna kerülni a néprajzzal. 107 С D. Forde: Habitat, Economy and Society. A Geographical Introduction to Ethnology. (New York, 1953.) Vö.: Mezei Árpád: A paraszti létforma az európai kultúrában. (Budapest, 1964.) és Marót Károly: Survival és revival. Ethnographia, (LVI.) 1945. 1-9. 108 Györííy György: Budapest története az Árpád-korban. In: Budapest története. I. Szerk.: Gerevich László. Budapest, 1973. 219-349. Benne: Vásárlétesítés 240-242. és Fekete Lajos-Nagy Lajos: Budapest története a török korban. Uo. II. köt. 337-436. Benne: Üzletek, piac, vásár 378-379.; Balanyi Béla: Kecskemét gazdasági jelentősége a XVIII. század végéig. In: Kecskemét 1368-1968. Tanulmányok a város múltjáról, jelenéről. Szerk.: Heltai Nándor. Kecskemét, 1968. 96-112.; stb. 109 Vö.: Balogh István: A paraszti művelődés. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. 1848-1914. Szerk.: Szabó István. II. köt- Bp. 1965. 487-564.