A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége

az árát stb. pszichológiai tartalmában és hatásában a társadalmi korlátok elmosódtak, az elkülönülések elhalványodtak. Merészség lenne azt állítani, hogy a magyar szóhasználat egyes esetekben talán ebből eredően is nevezi a vásárt szabadságnak, sok más, ismert ok (jogi, az adás-vevés szabadsága, engedélyezettsége, törvényessége) mellett. A vásárok, piacok felszabadító sajátsága mellett kell azzal összefüggésben megemlíteni azt, hogy a korábbi korokban a vásárok, piacok a világjárás, látás, a tájékozódás szempontjából is igen jelentősek voltak. Hosszú-hosszú évszázadokon át a népesség nagy hányadának egyedül a vásárban, a piacban, illetőleg a vásárbajárásban, piacolásban adatott meg az utazás; más tájak, emberek, gazdasági és társadalmi körülmények megismerése. Igen jelentős a vásárok hírközlő, tájékoztató szerepe is. Tudunk például arról, hogy a szatmári falvak lakossága a XVI. század elején a beregi vásáros helyeken ismerte meg a reformációt.

98 De ismerjük azt is, hogy az úgynevezett hegyaljai felkelés előkészítésében, jobban mondva kirobbantásában milyen jelentősek voltak a helyaljai vásárok és piacok, illetőleg az 1697. évi június 29-i sátoraljaújhelyi, úgynevezett nyárközépi vásár." De hivatkozhatnánk az 1848. március 15-i pesti Széna téri (ma Kálvin tér) vásárra is, amelynek a nagy nap eseményeiben jelentős szerepe volt.

100 Mindez nem egyedi, nem csodálatos, mert általános volt, hogy merő szórakozásból is jártak a vásárokra, piacokra, hogy jobban tájékozódjanak, hogy híreket halljanak, ahogy arról 1845-ből tájékoztatnak is bennünket: ,,A' vásárokat különösen kedveli a' magyar, és eljár azokra ha mitsem vesz is, csupa mulatságból. Távollakó rokonnal, ismerős ismerőssel, szerető szerettével főképp vásárok alkalmával találkozik. Legnagyobb munka' idejiben is igen népesek szoktak vásáraink lenni, honná aztán többnyire czigánypecsenyével és hallal jóllakván, félittasan szoktak embereink hazavergődni."

t0i A vásárok technikai lebonyolítását tekintve is figyelemmel kell lennünk. Bőségesen akad feltárni való. A kirakodóvásárban sátras és gyalogos, valamint zsebből áruló (mozgóárus) eladókkal találkozunk. A sátraknak is több fajtája alakult ki. Az állandó jellegű kő-, vas- és fasátrak mellett ponyvasátrakat találhatunk. Ezekből is kétféle, tartósabb időre állítottat és egy-két napon belül szétszedhetőt ismerünk. De általános volt a földön, ponyván vagy éppen anélkül való árusítás is. A külsővásártereken pedig helyet kellett biztosítani az állatok bemutatására, kipróbálására, futtatására, illetőleg a szekerek elhelyezésére, a termények kipakolására. Külön figyelmet kell fordítani a vásári csalásokra, fogásokra. Ezek egyrésze az eladó állatokkal volt kapcsolatban és nagyrészt az eladók jó emberismeretén, az igazság fényében megjelenített hazugság ügyes kivitelezési formáin alapult.

102 Néhol a külső vásártereken is találkozunk sátrakkal, ezek mindegyikében vagy mezőgazdasági terményeket, vagy pedig az állattenyésztéssel kapcsolatos áruféleségeket árultak (gyapjú, sajt, bőr stb.). Fontos kutatási terület a vásári közlekedés, fuvarozás. A vásárok és piacok klasszikus járműve a szekér, hiszen a vásárok és piacok éppen a vasút elterje98 Barcsa János: A tiszántúli ev. ref. egyházkerület történelme I. (Debreczen, 1906.) 136. 99 Benczédi László: A hegyaljai kuruc felkelés 1697-ben. (Budapest, 1953.) 48. 100 Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben. (Budapest, 1959.) 79. Vö.: Pallós Jenő: Budapest, 1848/49-ben. (Budapest, 1950.) 88-90. 101 Hölbing Miksa: Baranya vármegyének orvosi helyirata. (Pécs, 1848.) 120. 102 Kaptay Ferenc: Állatvásár és vásártéri csalások. (Tóváros, 1937.) és Nemes-Nyéky T. Ferenc: Állatvásárok kupecfogásainak leleplezése és a csalások felismerése. (Hajdúnánás, 1937.) 299