A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége

füvön, a zöld gyepen tartottak. A zöldvásárokon rendszerint vitatható eredetű árukat, főleg állatokat adtak és vettek. Igen korai időktől kezdve ismeretesek a használtcikk-piacok és vásárok is, de csak a múlt század végén önállósultak nagyobb városainkban (ócskapiac, zsibvásár, Debrecenben zsibogó). A különböző vásárokon és piacokon árusításra kerülő áruk differenciáitságától és származási helyétől függően határozhatjuk meg egy-egy vásár vagy piac körzetét (vonzáskörzet). A vonzáskörzet megállapításánál, az abból levonható tanulságokkal alig foglalkoztunk. Egyedül a debreceni vásárral kapcsolatosan készült ilyen, néprajzilag is hasznosítható feldolgozás.

9

"' A vonzáskörzet kétoldalú kapcsolat. Közvetlen alapja a lokális munkamegosztáson alapuló árucsere, de föltételez a vonzáskörzeten belül, sőt azon túl is egy egész sereg járulékos kapcsolatot is. Ezek közül leglényegesebbek a kulturális vonatkozásúak^ Nemcsak egyes áruféleségek, hanem eszközök és azok használatának elterjedése is sok esetben a vásári árucseréhez kötődik. Érdemes idevonatkozóan Haas Mihályt idézni 1845-ből. Leírása jól tájékoztat arról, hogy baranyai magyar és német parasztok „famives készítményeiket" messzi vásárokra elhordták eladni. Ahogy Haas Mihály mondja: „Az erdők' szélein fekvő magyar és német helységekben csaknem minden parasztgazda kádár, kerékgyártó vagy másféle famives, kik készítményeiket Bács, Pest, sőt Csongrád vármegyébe is elhordják.'"

J!i Bizonyos technikai újítások elterjesztése, terményféleségek bevezetése, vagy intenzívebb termesztése mind-mind kapcsolatba hozható a vásárok elterjesztő, átadó és átvevő szerepével. A vásárok ilyen vonatkozású jelentőségét felismerve rendeztek a múlt század derekától kezdődően több vásárban árubemutatót, eszköz-, szerszámkiállítást.'

1

' De ezen a konkrét kulturális hatáson túl számos kevésbé konkrét kulturális, illetőleg általános társadalmi kapcsolattal is kell számolnunk. A vásárok és piacok egyik legfontosabb funkciója az, hogy találkozóhelyek. Már a legrégibb időktől fogva rokonok, azonos szakmák dolgozói, azonos vallások hivői, illetőleg különböző emberek gyülekezőhelye volt a vásár és a piac, ahol egyrészt az egyező, másrészt a különböző emberek, illetve embercsoportok között számtalan tapasztalat, ismeret, hír és műveltségi elem terjedt el, cserélődött ki. Nemcsak elterjedt és kicserélődött, hanem módosult is és más vásárokon, piacokon át tovább adományozódott. A vásárrajárók és vásárhelyeken őket fogadók között egyrészt gazdasági, másrészt társadalmi (sokszor rokoni) kapcsolatok alakultak ki és állandósultak. Ismeretesek például a leányvásárok, amelyek a vásárok és piacok társadalmi funkcióit a legbeszédesebben mutatják. Magával a vásárok, piacok társadalmi hatásával kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy a feudalizmusban, amikor a társadalom a rendiség szorító korlátai között élt, kevés más alkalom, s lehetőség mellett a vásárokon és a piacokon érezhette magát az ember társadalmilag kötetlennek, függetlennek, szabadnak. Ez érthető is, hiszen az adom-veszem, kifizetem, megveszem, megadom 95 Eördegh Béla: Debrecen piacának szállítóterületei. Földrajzi Közlemények 1953. 267276. Vö.: Márton Béla: Hajdúnánás vonzási területe. Közlemények a Debreceni Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből 17. (Debrecen, 1949.) és Éliás Rozália: Szeged vonzásterülete. Földrajzi Értesítő 1954. 725-733. 96 Haas Mihály: Baranya. (Pécs, 1845.) 71. 97 Programja a folyó évi június Medárd-vásár alatt Pesten tartandó gazdasági eszköz- és gépkiállításnak. Magyar Gazda, 1859. 1. és Gazdasági Lapok 1859. március 31. szám. gr. Károlyi Sándor: Felhívás a tavaszi vásár alkalmával Szegeden tartandó gép- és gazdasági eszközök kiállítása a próbaszántás tárgyában. Magyar Gazda, 1860. 17. 298