A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége

általában saját birtoklású volt, de sok esetben bérbe is adták. A vásárjog bérbeadásának különféle feltételei alakultak ki, s közülük nem egy élesen fényt vet a kérdéses vásárhely társadalmi és kulturális viszonyaira. A vásárjoggal, egyáltalán a vásárokkal, piacokkal kapcsolatosan legjelentősebb jog volt az árumegállapítási jog. Pusztán ennek a jognak a birtoklása és gyakorlása is számottevő vásár- és piachelyeket alakított ki. Már a legkezdetlegesebb körülmények között is a vásárok és piacok igazgatása, a vásárjog betartása, a vásári és piaci rend fenntartása külön igazgatási szervezetet igényelt. Sok helyen ez a szervezet csak egyetlen emberből állt, a vásárbíróból, aki aztán saját hatáskörében megszervezte a vásárok és piacok zavarmentes lebonyolítását. Sok más helyen viszont egész sor tisztség alakult ki - a népi igazgatás, ügyintézés, közigazgatás szervei - a vásárok és piacok rendjének biztosítására, a velük kapcsolatos tennivalók elintézésére. Külön érdekessége a vásárok jogi kutatásának az úgynevezett vásári bíráskodás jobb megismerése. A vásárbíró tisztét betöltő tisztségviselőt olyan heti vásárokra is választottak, amelyek forgalma nagy volt, a voltaképpeni vásáréhoz hasonló. így például Mohácson 1809-ben a tanács a heti vásárokra „piacz-bírót" nevezett ki.

93 Ebben a joggyakorlatban számos, a népi jogfelfogásra és jogéletre jellemző tendencia érvényesült. A vásárok jogi vonatkozásainak kutatásánál gondolnunk kell a helyenként változó mértékegységekre, illetőleg adagolásra (áruporciózási) rendszerekre is. Ezzel kapcsolatosan kell figyelmet fordítanunk a különféle áruféleségek mértékegységben differenciáltságára is. A vásárok és piacok jogi vonatkozásaihoz tartozik azon sok és szerteágazó tilalom, rendszabály is, ami egyrészt általánosan, minden vásárban, vásárhelyen elterjedt és többé-kevésbé érvényben volt; másrészt viszont egyedinek vehető, az illető helyre, vásárra volt érvényes csupán. Ezek közül a tilalmak közül ezúttal csak a közvetítő kereskedelem korlátozására szolgálóakat említjük, amelyek jelentős mértékben akadályozták, hogy a vásárok, piacok kereskedelmi alkalmakká fejlődjenek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan említhetjük meg először a vásárok és piacok árucsere alapjaiban végbemenő differenciálódást, a vásári, piaci kereskedés kialakulását, fejlődését (kisszerű kereskedés: kofák, vásári kereskedők, közvetítők stb.), másodszor az árrögzítésre irányuló törekvéseket. Ebből a szempontból érdekes, hogy vásártartó helyeink milyen hosszú időn át ragaszkodtak a régebbi árszabásokhoz, mint például Csongrádban még 1813-ban is az 1659. évi limitációhoz.

94 Jelentőségüknek megfelelően kell kutatnunk a különböző fél vagy teljesen illegális vásárok után (zugvásárok), amelyeket a vásárjoggal bírók és a közigazgatás is következetesen üldöztek. Ezek közé a vásárok közé tartoztak az úgynevezett zöldvásárok is, amelyeket a körülkerített vásárhelyeken kívül a 93 Fölkér József: Mohács története. (Mohács, 1900.) 57. 94 Jakó Zsigmond: Az erdélyi mértéktörténet kérdéseihez. Erdélyi Múzeum 1945. 240243. Vajkai Aurél: Népünk és a számok. Természettudomány 1947. 27-29. - Kovách Géza: Adatok a szilágyság népi űrmértékek kérdéséhez. Ethnographia 1949. 267-271. Trócsányi Zoltán: Régi városi űrmércék. In: Régi világ, furcsa világ. (Budapest, 1958.) 124-25. - Kiss Lajos: A kofa. In: Szegény asszony élete. (Budapest, év n.) 107-112. A kupec. Északmagyarország, 1953. 69. sz. 5. - Tekéntetes Nemes Tsanád Vármegyének Rendéi 1813-ik Esztendőben Böjt elő havának 23-dik napján Püspök Makó Városában tartott Köz-Gyülése alkalmatosságával az 1659dik esztendei Törvény 71-dik Tzikkelyének értelméhez képpest, következendő árr, és bérszabásokat tettek, úgymint: - Grün Orbán Betűivel Szegeden, 1813. 297