A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége

mába. Az adott társadalom keretein belül vizsgált vásárok, piacok összefüggései nyilvánvalóbbak, mint egyébként és célunk eléréséhez: a vásárok, piacok életmódalakító, formáló szerepe jobb megismeréséhez nagymértékben hozzásegítenek. Idevonatkozóan érdemes megemlíteni azokat a történeti, gazdasági és társadalomtörténeti, településföldrajzi elemeket, amelyek a néprajztudomány számára messzemenően igazolják, hogy a vásár (piac) intézménye milyen nagy mértékben járult hozzá az urbanizálódáshoz. Magyar viszonylatban sok elszórt vélemény, megállapítás mellett Gyula városfejlődésével kapcsolatosan Szilágyi Miklós kutatásaira utalunk csak.''

0 Szilágyi megállapításai ösztönzést adnak arra, hogy a magyar városfejlődés, várostörténet néprajzi igényű vizsgálatán túl is foglalkozzunk a vásárok, piacok városformáló szerepével. Szilágyi tanulmánya mellett Zolnay László más irányú, de sajátos kutatási területünk szempontjából is fontos feldolgozását említhetjük meg, amelyben a középkori budai vásárokat - részletes leírását is adja - a budaiak ünnepi alkalmai közé sorozza.

91 Kutatásaink során különbséget kell tennünk vásárok és piacok között. A vásár meghatározása szorosan a városhoz kapcsolódik és olyan kereskedelmi alkalmat jelent, amely évente ritkán: kétszer, háromszor, leggyakrabban négyszer zajlik csak le. A vásárok két nagy részre oszthatók: állatvásárokra (terményvásárokra) és iparcikkvásárokra (kirakodóvásárokra). A kétfajta vásár kiegészíti egymást és igen sok esetben egyugyanazon napon vagy napokon, ugyanazon helyen vagy egymás szomszédságában tartják őket. Az állatvásárokon és a kirakodóvásárokon belüli differenciálódást, időtartamban és a vásárhelyben bekövetkezett elkülönüléseket a vásár fejlettségeként, nagyobb területre való hatásként értékelhetjük. Ezzel szemben a piac gyakoribb. Nagyobb városokban mindennap sorra kerülhet, sőt egyugyanazon napon a város több helyén is tarthatnak piacokat. A piac lényege a falu és a város közti munkamegosztásból származik, elsőrendű feladata a nem önellátó város élelmiszerekkel való ellátása. Az a körülmény, hogy a piacokhoz idők folyamán más jellegű kereskedelmi vagy csere tevékenység is kapcsolódott, már ugyancsak a piac fejlődését, az átlagosnál nagyobb jelentőségét bizonyítja. Sok olyan hely ismeretes, ahol a hét több vagy esetleg minden napján tartott piac közül az egyiket vásárként (hetivásár) kezelik. Azaz nemcsak mezőgazdasági termékcsere, élelmiszer eladási, illetve beszerzési alkalom, hanem az illető város kézművességének, vagy a környék mezőgazdaságának, állattartásának gyakori, minden héten sorra kerülő, a piacok sorából kiemelkedő árucsere-alkalma. Hetivásár csak olyan helyeken alakulhat ki, ahol a kézművesség magas színvonalú és árutermelő jellegű, hasonlóképpen az a mezőgazdaság is és az állattartás is az. Érdekes figyelemmel kísérni egyugyanazon helységen belül a vásárok és piacok egymáshoz való viszonyát is. Jelentős életmódbeli sajátságokra derülhet fény pusztán a vásárok, piacok előkészítésének, meghirdetésének, a vásár-, piachely ápolásának, gondozásának, őrzésének vizsgálatánál is. Külön érdekességekkel számolhatunk az olyan vásárok és piacok őrzésénél, amelyek több napon át tartanak és az árusok éjszakánként őrzik sátrukat, árujukat, jószágaikat, illetőleg megszervezik azok őrzését. 90 Szilágyi Miklós: Hagyomány és közösség. Gondolatok Gyula néprajzi vizsgálatához. Békési élet 1970. 2. 243-255. Vö.: Maksay Ferenc: Néprajz és településtörténet. Ethnographia 1948. 49-54. 91 Zolnay László: Ünnep és hétköznap a középkori Budán. (Budapest, 1969.) 133-138. 294