A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége

lésföldrajz az ember és a táj kapcsolatából indul ki. Az ember és a táj közötti kapcsolat gazdasági-társadalmi vonatkozásai, az egyes tájaknak a más tájakhoz való viszonya a vásárok és piacok kialakulása szempontjából alapvető fontossággal bírnak. Mendöl Tibor egy korábbi cikkében a parasztság és táj viszonyát éppen életmódalakító vonatkozásban tisztázta. Tanulmányának több részlete igen nagy jelentőséggel bír a vásárok és piacok néprajzát illetően is.

87 A településföldrajz ad magyarázatot az egyes tájak egymásrautaltságából fakadó kereskedelmi csere funkcióinak is. Ugyancsak Mendöl Tibor volt az, aki Falu és város a magyar tájban című tanulmányában a magyar városövek kialakulásával kapcsolatosan felvázolta vásárkörzeteinket.

88 Szerinte a hegyvidék és a síkság különböző termelésű vidékét elválasztó területsávon a XIX. században bontakoztak ki vásárövezeteink és bennük érték el fejlődésük legmagasabb fokát vásárközpontjaink. így a Kisalföld szélén Pozsony, Nyitra, Léva, Esztergom, Pápa, Szombathely és Sopron; a Nagyalföld szélén Budapest, Eger, Miskolc, Sátoraljaújhely, Ungvár, Munkács, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Temesvár; az Erdélyi-medence szélén Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyszeben; a Dunántúl hegységeinek lábánál pedig Székesfehérvár, Veszprém és Pécs. Folyami átkelőhelyeknél kialakult vásárközpontjaink pedig a következők: Pozsony, Győr, Komárom, Budapest, Baja, Üjvidék, Szeged, Arad.

89 Amint látjuk egy-egy vásárhely kialakulását és fejlődését több helyrajzi tényező is elősegítheti. Ugyanakkor vannak olyan vásárközpontok is, amelyeknél a földrajzi tényezők hatása nem mutatható ki ilyen könnyen és egyértelműen. Csak Debrecen és Gyula esetére kell utalnunk. Mindkét esetben a vásár kialakulását, fejlődését és igen nagy területre való kihatását a földrajzi tényezőkön túl, másban is kell keresnünk. Elsősorban a szárazföldi utak helyzetében, itteni kereszteződésében aztán a helységek társadalmi fejlődésében és nem utolsósorban történeti, kulturális jelentőségükben. Ezek után rátérhetünk a vásárok és piacok néprajzi érdekű kutatásának részletezésére. Ahogy az eddig elmondottakból láthattuk a vásár, a piac, a népélet igen sokoldalú, sokrétű, komplex megjelenési formája. Néprajzi érdekű kutatásnál is figyelemmel kell lennünk a történetiségre és a történettudomány eredményeire. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a vásárok és a piacok is a történelem részei, a történetiség igényével kell hozzájuk közelednünk. Más egy őskori, ókori vagy középkori vásár és megint más egy-egy történeti korszakon belül is egy-egy vásárhely sajátos történelmének, egyéni fejlődésének megfelelően. Maguknak a vásároknak (piacoknak) is van története. Számos olyan helységet ismerünk, ahol a korábbi időkben virágzó vásárok voltak, ma pedig nemhogy vásáruk nincsen, hanem különben is elvesztették jelentőségüket (Cséffa, Vásárosdombó, Vásárosbéc stb.). Érdekes felfigyelnünk arra is, hogy a vásároknak, piacoknak van kezdete, felfelé ívelő szakasza, virágkora, hanyatlási ideje és esetleg halála. Mindezeknek a történeti mozzanatoknak nyoma van a népéletben és ezek felderítése, a köztük levő összefüggések feltárása a néprajztudomány elsőrendű feladata. A történeti szemlélet érvényesítése egyrészt lehetetlenné teszi a romantikus elképzelések térhódítását, másrészt elősegíti a vásárok, piacok belehelyezését az adott vagy kutatott korszak társadal87 Uő.: Parasztság és táj. In: Néprajzi tanulmányok I. (Budapest, 1949.) 20-27. Vö.: Major Jenő: A magyar falu a magyar tájban. Magyar Építőművészet 1954. 7-9. 180-185. 88 Uő.: Falu és város a magyar tájban. In: Eckhardt Sándor szerk: Úr és paraszt a magyar élet egységében. (Budapest, 1941.) 89 Uo. 108. 293