A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége

rait.

72 Ismertette a vásár- és piacfejlődés jogi alakulása kapcsán a harmincadvámot (tributum fori), ami később határvámmá alakult át.

/J Tárgyalta a vásárhelyek (piachelyek) kialakulásában nagyjelentőségű árumegállítási jogot.'' Majd pedig felsorolta az 1592-ben tartott országos vásárainkat.

7,5 Beszélt a vásárok belső szerkezetéről is. E szerint a tulajdonképpeni vásárnap (vasárnap) az, amelyen iparcikkeket árusítanak (kirakodóvásár). Az ezt megelőző nap (antenundialis) az állatvásár napja, míg az utó-, vagy harmadnap (postnundialia) a selejtesebb, különféle áruk árusítására szolgált.

76 Kitért a vásárokkal kapcsolatos jogi körülményekre is. írt az árulekötésről (praemtio), a különféle tilalmakról (prohibitio), valamint a hetivásárok (egynaposak) és a piacok, valamint a hetivásárok és az országos vásárok (háromnaposak) közötti különbségekről,

77 Nem szólva most Mályusz Elemér alapvető kutatásairól, sem Bácskai Vera megállapításairól Szabó István idevonatkozó eredményeit említjük csak meg. Szabó István a vásártartás jogával kapcsolatosan megállapította, hogy a nagybirtok tőkegyűjtési eszközeinek egyik legfontosabbika volt.'

8 A középkori magyar faluról írt alapvető munkájában nemcsak történeti szempontból tett jelentős megállapításokat a vásárok felől. Kifejtette, hogy a XIV-XV. században a vásárjárások új társadalmi képlettel gazdagították az életet. Az addigra kialakult városok felbontották a falvak korábbi zártságát és új társadalmi körülményeket ismertettek meg a falusiakkal. Hangsúlyozta, hogy nem a kevés számú királyi város hatásáról van szó elsősorban, amelyeknek főleg idegen eredetű lakossága különben is elzárkózott a falvak magyar lakossága elől, hanem arról a körülbelül 800 mezővárosról, amelyeknek lakossága nemcsak jobbágyeredetű volt, hanem gazdaságilag, társadalmilag, életmód tekintetében közel állt a falvak parasztlakosságához. A mezővárosi parasztpolgárság az ország lakosságának mintegy 16-22%-át tette ki. Lényeges kiváltságuk volt a vásártartási jog, amelyet igen széles körben gyakoroltak.

79 Szabó István eredményeit hasznosítva foglalkozott a vásárok-piacok jelentőségével a falvak életében Eperjessy Kálmán. A paraszti árutermelés fellendülése jelének tekintette, hogy a parasztok már a XIX. században megjelentek a városok piacain mezőgazdasági termékekkel, főleg élelmiszerekkel. Ez a piackörzetek kialakulásához vezetett, ennek alapja a városok és a falvak között kialakult munkamegosztás volt.

80 Szólt a házaló kereskedelemről is és hangsúlyozta, hogy a piac (vásár) közelebb hozta a várost és a falut és a kettő között személyes kapcsolatokat létesített.

81 Eperjessy Géza kutatásai és feldolgozása a mezővárosi és falusi céhek, illetőleg a velük kapcsolatos vásári rendszabályok, eljárások, illetve munkamegosztás te72 Komoróczy György: A magyar kereskedelem története. (Budapest, 1942. Kincsestár 61.) 3. 73 Uo. 10. 74 Uo. 13., 15., 28., 75 Uo. 33. 76 Uo. 34. 77 Uo. 35-37. 78 Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. (Budapest, 1948.) 58. 79 Szabó István: A középkori magyar falu. (Budapest, 1969.) 237-238. - Vö.: Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. (Budapest, 1953.) és Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. (Budapest, 1965.) 80 Eperjessy Kálmán: A magyar falu története. (Budapest, 1966.) 199. 81 Uo. 160., 200. 19* 291