A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége

nem is volt feladata. Ezt a munkát elsősorban Morgan végezte el.

65 Morgan munkásságában viszont Marx és Engels társadalomtudományi és közgazdasági, valamint filozófiai eredményei konkretizálódtak. Marx munkásságában a piac (vásár) fogalma szigorúan körülhatárolt jelentést kapott. Terminus technicus lett, amely az emberi társadalom alapvető funkcióját, a termelést szabályozó, alakító, a kereslet-kínálat, az érték, az értéktöbblet kategóriák összefüggéseiben a vásároknak és a piacoknak kereskedelmi-közgazdasági jelentőségén túl társadalomformáló szerepét is tartalmazza.*' Engels a tulajdon, a magántulajdon kialakulásával kapcsolatosan mutatott rá a tulajdonszerzés, a megőrzés, a megtartás, a csere, az eladás, a vétel alapvető kapcsolataira és ezeknek a társadalomban való lejátszódásakor keletkező ellentmondásokra. Engels a termelés, az árucsere, közvetve a vásárok és piacok természetben adott rendjét és fontosságát hangsúlyozta.

0

' Lenin, Marx és Engels elméleti megállapításait sok esetben a gyakorlati élet terén alkalmazta is. 1921-ben például nyomatékosan hangsúlyozta, hogy el kell érni a mezőgazdaság és az ipar közötti forgalom fellendülését, azaz az árucserét a két alapvető dolgozóosztály, illetve termeivényei között.

1

'

8 A hosszú, nagy áldozatokkal járó háború és a polgárháború szenvedései után Lenin hasznosnak ítélte a korábbi munkamegosztásból fakadó elkülönülés megmerevedése ellen szót emelni, hangsúlyozván egyrészt azt, hogy az árucsere a társadalom egyik alapja, másrészt, hogy az árucsere újból való megindulásával, fellendülésével más téren is eredményeket érhetnek el. Az árucserét a munkás-paraszt szövetség alapjaként értékelte. A magyar történeti, művelődéstörténeti, szociológiai kutatások sem maradtak le. Már Horváth Mihály részletesen ismertette, jó elemzéssel ma is helytálló következtetésekhez jutott vásáraink történetére, fejlődésére, átalakulására vonatkozóan."

9 Miskolczy István középkori kereskedelmünk történetét kutatva néprajzilag is értékesíthető eredményekhez jutott.'" Miskolczy feldolgozásához csatlakozhat Szűcs Jenőnek a korszerű tudományosság szintjén álló munkája, amelynek helytálló megállapítása, hogy várostörténeteink nagy hiánya, hogy a középkori ipar- és kereskedelemfejlődéssel alig foglalkoztak.

71 Pedig ez nagyon fontos lenne, hiszen az idevonatkozó kutatások a magyar népi árucsere kialakulásának, sajátos formáinak a megismerésén túl a magyar városfejlődés egyedi vonásainak felderítéséhez is elvezethetnének. Komoróczy György kis összefoglalása, amelyet a magyar kereskedelem történetéről írt, a lehetőségek határain belül behatóan foglalkozott a vásárokkal is. Rendszerezni igyekezett a magyar vásárokat. Említette a mai hazába vándorló magyarság rabszolgavásá65 L. H. Morgan: Az ősi társadalom. (Ford.: Bodrogi Tibor és Bónis György. Budapest, 1961.) 66 Marx: Osztályharcok Franciaországban. In: Marx-Engels: Válogatott művek I. (Budapest, 1949.) 96-97. Vö.: Engels Frigyes: Marx Károly: ,,A politikai gazdaságtan bírálatához". Uo. 350-351. 67 Engels Frigyes: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. Uo. II. 140-141. és Uő.: A család, a magántulajdon és az állam eredete. Uo. II. 320-321. 68 Lenin válogatott művek. (Budapest, 1949.) 872. 69 Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországon a három utolsó század alatt. (Buda, 1840.) 185-188. 70 Miskolczy István: A középkori kereskedelem története. (Budapest, 1926.) 71 Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XVI. századi Magyarországon. (Budapest, 1955.) 6-7. 290