A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége

csere és a kultúra számos kölcsönhatását. Az igen sok, itt nyilván fel nem sorolható érdemes kutató közül egyedül Huizingára hivatkozhatunk még, aki a XVII. század Hollandiájára vonatkoztatva tett a vásárokkal kapcsolatosan más népek és kultúrák irányában is általánosítható, fontos megállapításokat.

61 Külön kell szólnunk a szorosan vett szociológiai kutatásokról és feldolgozásokról is. Ezek legtöbbje behatóan foglalkozik a vásároknak és piacoknak a társadalomban betöltött szerepével. A szociológiai kutatások jellemzője az, hogy a kérdést elsősorban nem gazdasági és kulturális vonatkozásaiban tárgyalja, hanem a szervezettség, az egyéni és a közösségi lélektan, a kisebb-nagyobb, az alacsonyabb és magasabb szintű közösségek összetartó kapcsolatainak szempontjából vizsgálják. Bauman például hangsúlyozta a faluközösség önellátó voltát. A falu önellátó egységével szembe az ipari civilizáció elterjedésével és a társadalom piacosodásával együtthaladó urbanizálódási folyamatokat állította. A faluközösség önellátó egysége ezeknek a hatására felbomlott és jelentős mértékben áttevődött a városokba.

62 Ugyancsak hangsúlyozza több más szociológus eredményére hivatkozva -, hogy míg a falusi közösség saját szükségletére termel, addig a város termelése kiszolgáló jellegű. így aztán falusi viszonyok között árucseréről, városi körülmények között pedig vételről és eladásról, tehát kereskedelemről van szó.

63 A szociológia általánosan elfogadott megállapításai tükröződnek abban a véleményben is, hogy az első városi szervezetek bizonyára már a neolit forradalom idején kialakultak. Ezek gazdasági bázisa a mezőgazdaság volt és megtalálhatjuk bennük az árufölöslegek cseréjének és a munkamegosztásnak kezdeti formáit. Ebben az időben az árucsere kiterjedése erősen helyi jellegű volt és az akkori városok főként a kis helyi piacok körül alakultak ki azáltal, hogy a piacra „ráépültek" a védelmi, igazgatási és vallási berendezések. A piac volt az a hely, ahol ez a szerveződés végbement, mert a piacon találkoztak a korabeli társadalmat alkotó különböző helyi közösségek képviselői. A városok növekedése az ó- és középkorban az árucsere kiterjedésének és az állami szervek szerveződöttségének mértékében haladt előre. A kereskedelmi funkció továbbra is a legfontosabb városalkotó tényező maradt, azonban - először - a területi kiterjedés és az áruforgalom nagysága annyira fokozódott, hogy igazgatási és vallási intézmények alakjában felépítményt követelt, és - másodszor - a nagy területre kiterjedt közösségek gazdasági kapcsolatainak erősítése következtében szükségessé vált és kialakult a politikai centralizáció. A politikai központosulás folyamán a városokra igen fontos szerep várt; egyrészt a központi, másrészt a helyi hatalom központjaivá alakultak és így a kereskedelem funkcióihoz és közvetlen járulékaihoz hozzátársultak a politikai városképző tényezők is.

64 Mindez, de különösen Bauman véleménye benne foglaltatik a marxizmus és leninizmus klasszikusainak munkáiban is. Marx számos helyen említi az árucsere alapvető fontosságát már a legkezdetlegesebb társadalmakban is. Körvonalazza a munkamegosztás fejlesztésében; a falu és a város közti különbség létrejöttében betöltött szerepét, a kulturális felépítmények formálódásában, a legkülönfélébb szervezetek létrehozásában való alapvető jelentőségét. Magával az árucsere formájával és járulékos elemeivel ugyan nem foglalkozott, de ez 61 J. Huizinga: Holländische Kultur des Siebzehnten Jahrhunderts. (Jena, 1932.) 62 Zygmund Bauman: Általános szociológia. (Ford.

: Andorka Rudolf.) 63 Uo. 395. 64 Uo. 395-396. 19 Déri Múzeum évkönyve 289