A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége

észrevétele, hogy a mechanikai fejlődés előtti időkben keletkezett nagy városok mindegyike folyók, tengerek partjain épült, mert a víziút volt a kereskedelem alapja, lehetősége és egyetlen módja.

18 Bőven foglalkozott a kereskedelem társadalmi elismerésével, tekintélyével is. Az ősi társadalmakban általában lenézték a kereskedést. Linton szerint a kereskedelem először a mezopotámiai civilizációban ért el társadalmi megbecsülést, elismerést. A kereskedelem ugyanis szükséges volt a civilizált élethez. A sumér kereskedők felkeresték Kisázsiai, Palesztina településeit, kiterjedt kereskedést folytattak a Perzsaöbölben, bevezették a pénzgazdálkodást.

19 Linton sorra vette a különböző kultúrákat; a föníciait, a krétait, az etruszkot, görögöt, rómait a kereskedelem szempontjából.

20 Külön szólt az afrikai Bayanda királyságról, ahol jó utak, szervezett piachelyek, hivatásos kereskedők voltak és az egymástól nem messze eső piachelyek különböző napokon tartották a piacokat és így az átmenő kereskedelem számára lehetőséget biztosítottak.

21 Kínai vonatkozásban azt említette meg, hogy az különbözött az indiai és a nyugati kereskedelemtől. Itt a falvak és városok között szervezett vásárhelyek voltak.

22 Linton a sok leírás, adat összefoglalása alapján megállapította, hogy a városok összetevői: a vallás, az adminisztráció és a kereskedelem. Ezek az összetevők összefonódtak; a kegyes zarándokok magukkal vitték javaikat kicserélni. A csere szigorú rendszabályok között ment végbe. A kereskedők idegenek voltak és a városokon belül elkülönültek.

2i Linton vélekedésében az a lényeges momentum, hogy a városok és a vásárok között szoros kapcsolatot állított föl és felhívta a figyelmet egy, a közönségtől elkülönülő kereskedő közösségre, illetőleg a város és a kereskedőtársadalom viszonyára. Eszerint a kereskedelem, a vásár (piac) az urbanizáció fontos kelléke. A Szovjetunió különböző népei, elsősorban az orosz vonatkozásban Tokarev is, ezt mondta el.

24 Tokarev néprajzi vizsgálatait Grekou hatalmas történelmi munkája az orosz parasztság történetéről, sokoldalúan elmélyítette és számtalan példával illusztrálta. Ez azonban történelmi összefoglalás, és csak azért került sor itteni megemlítésére., mert az általánostól eltérően több gondot fordít az életmódbeli változásokra, azok történeti alakulása bemutatására, mint más történeti munkák általában s így néprajztudomány számára sokkalta alkalmasabb, mint sok más, egyébként kiváló történeti feldolgozás. Külön is meg kell emlékezni a lengyel néprajzi kutatásokról, amely más népek néprajzi kutatásaitól eltérően nagyobb figyelmet szentel a vásárok és piacok vizsgálatának. Maleczynski sorra vette Lengyelország legrégibb vásárait és a városok egymás közötti kapcsolatában igen fontos szerepet tulajdonított nekik.

2<i Busszek ugyanazon történeti igénnyel de számos néprajzi vonatkozás szem előtt tartásával tárgyalta a középkori vásárokat és piacokat.

27 Termeszeié Uo. 38. 19 Uo. 76., 99. 20 Uo. 118., 127., 148. 21 Uo. 173. 22 Uo. 231. 23 Uo. 42-43. 24 Sz. A. Tokarev: Etnografija naradov SZSZSZR. (Moszkva, 1958.) 10-14. 25 B. D. Grekov: Kresztjane na ruszi sz drevnejscsih vremen do XVII. véka. (Moszkva, 1952.) 26 K. Malecziúski: Najstarsze targi к Polsche i ich stosunek do miast. (Lwow, 1926.) 27 K. Buszek: Targi i miasta na prawie polskim. Ökre wczesnosrednio-wieczny. (Wroclaw, 1964.) 284