A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: A derecskei hagyma- és zöldségtermesztés

megélhetését. Bár a vagyoni differenciálódás Derecskén is megteremtette a jellemző szélsőséges társadalmi kategóriákat; itt is kialakult egy vagyonos felső gazda réteg s megnövekedett a törpebirtokosok, kisparasztok száma, lényegében mindvégig megmaradt a 8-20 hold közötti középparasztok túlsúlya, akik önmaguk fenntartása mellett már több-kevesebb áru felesleget is tudtak termelni. Az egészen törpebirtokosok és a földnélküliek pedig annyival jutottak dőnyösebb helyzetbe más falukban élő társaiknál, hogy az ottani feles, harmados, részes munkákon túl, legalábbis a családtagjaik számára szinte korlátlan munkalehetőséget biztosított a hagyma- és zöldségtermesztés. A 10 holdasnál nagyobb gazdaságokban ugyanis - ha csak nem rendelkezett a család sok gyerekkel - a hagymát és a zöldséget külső munkaerő igénybevételével termelték meg. Néha hívtak napszámosokat, mégis a legelterjedtebb a feles művelés volt, melyről már szóltunk. A hagyma- és zöldségtermesztés a családi munkabeosztásban a munkaerő jobb kihasználását eredményezte. A zöldségfélék termesztésénél a férfiak feladata a talaj-előkészítés és a mag elvetése volt. A gyomlálás és a felásás teljes egészében a nők dolga volt, kivéve a petrezselyem és répa ásását, melyet férfiak is végeztek. Ezalatt a férfiak a gazdaság más ágaiban tevékenykedtek. A betakarításban, a téli gondozásban már a férfiak is osztoztak, bár a sok időt követelő ciku kötés általában női munka volt. A gyomlálásból már a 10-12 éves gyerekek is kivették a részüket, még inkább az eladó lányok, akik lényegében a legfontosabb munkaerőt jelentették. A vásározás, árulás megoszlott a férfiak és a nők között. A szekérről való árulás (akár piacon, akár az utcákon) elsősorban férfi munka, a kosarazás, a kis mennyiségben való árulás elsősorban női munka. Korábban is utaltunk rá, hogy a nagyobb parasztgazdák nem szívesen foglalkoztak a kis mennyiségben való árulással. A vándorlást, az áru „kínálását" éppen úgy, mint a batyuzást megalázónak tartották. (Valóban előfordult, hogy más falusiak gúnyolták a „hagymásokat". A Derecskén áthaladó vicinális vonatról pl. azt mondták: a mozdony azért megy háttal be Derecskére, mert „csípi a szemit a hagyma".) Ezért szívesebben adták el termékeiket nagy tételben, kereskedőknek. Ezek szerint kialakult egy vásározó és egy háztól eladó termelő típus a faluban. Az előbbiek létmeghatározója a földművelés és állattartás mellett a hagyma- és zöldségtermesztés lett, az utóbbiaknak csupán kiegészítő üzemáguk volt ez a gabonatermesztés, állattartás mellett. A hoszszas gyakorlat ezért a falun belül sajátos karaktertípusokat alakított ki. Ezek nem annyira társadalmilag, mint inkább apróbb jegyekben választhatók el egymástól. E meghatározó jegyek nemcsak a hagyma- és zöldségtermelésben, sőt nemcsak a gazdálkodásban mutatkoznak meg, hanem az élet számtalan területén. A hagymával is összefüggő terület pl. a táplálkozás. A hagymatermelést csak melléküzemágnak tekintő, a XX. században már erősen polgárosodó nagygazda réteg kevesebb hagymásételt fogyasztott. Csak a kisebb gazdák és főként a feles hagymások fogyasztották pl. a hagymalevest. (A hagymát apró kockára vágják, zsírban, kevés liszt hozzáadásával megpirítják, vizet, ecetet, kevés sót adnak hozzá, ha módjuk engedte tojást és tejfelt is tettek bele). Úgyszintén csak a szegényebbek készítették az ún. bördőpaszulyt. (A duggatott hagymának - bördős hagyma - a magot hozó szárát, a bördőt mikor még gyenge volt, letördelték, majd ezt 2-3 cm hosszú darabokra vágták, lisztes zsírban dinsztelték, majd tejfelesen megfőzték, hasonlóan a zöldbabhoz, azért nevezték bördőspaszulynak.) A hagymamártást már módosabb gazdaasszonyok is megfőzték, a szegényekkel szemben azonban ők minden esetben 18 Déri Múzeum évkönyve 273