A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: A derecskei hagyma- és zöldségtermesztés

Hajdúszoboszló, de akadt olyan derecskéi hagymás, aki Ungvárra, Kolozsvárra is elvitte termékeit. A vásáron vagy zsákból árultak, vagy pedig a felfont cikut, illetve a csomózott zöldséget kínálták. Áruikat hangos szóval kínálták: „Itt a jó derecskéi hagyma, ide jöjjenek!", ..,Tessik, kézit csókolom, ilyen hagymát még nem vett!", „Legócsóbban adom!" stb. Nemcsak a nagy vásárokat, hanem a környező falvak kis hetipiacait is felkeresték. Ha valakinek nem telt ki egy szekérrel, többen összeálltak, s ilyenkor közösen árultak. Igával rendelkező gazdákat kértek meg a felesek is, hogy egy-két zsák hagymájukat a vásárra induló szekérre feltehessék. A gazdák ezért nemigen kértek fuvardíjat. De az is előfordult, hogy az igával nem rendelkező feles művelők többen összeálltak s közösen fogadtak fuvarost. Mégis az volt a leggyakoribb, hogy az ilyenek kézben, kosarakban cipelték el áruikat a piacokra vagy pedig helyben adták el, itteni kofáknak. A kis heti piacokon nem nagyon lehetett eladni egy egész szekér árut, ilyenkor végigkiabálták az útba eső falvak utcáit: „Hagymát vegyenek!", „itt a jó derecskéi hagyma!" Addig nem tértek haza, míg mind egy szemig el nem adták, ami a szekéren volt. A kisebb földűek, akiknek nem termett meg az évi gabona szükségletük, pénz helyett terményt, lisztet is elfogadtak. A környező falukban már rendszerint ismerték őket. Gyorsan híre terjedt, hogy itt vannak a derecskéi hagymások. Ilyenkor körülvették a szekeret s az itteni asszonyok egész évi hagyma-, zöldség szükségletüket megvásárolták. A vándorlás, vásározás különösen a kevesebb földdel rendelkező kisparasztok jellemző életformája lett. Közülük többen arra is vállalkoztak, hogy a kényelmesebb, vagy a vásározást már lealacsonyítónak tartó nagyobb gazdák hagyma-zöldség termését eladják. E kezdeti „bizományi"-féle fuvarozgatásból néhány esetben a hagymával való kupeckedés alakult ki. Az 1930-as években így állt össze Csehó Sándor, Cirják Gábor és Póthi Imre (mindegyik néhány holdas kisparaszt) s ezek már felvásárolták a gazdák és felesek hagymatermését s ezt megfelelő haszon fejében a távoli városokban értékesítették. Később már annyira mentek, hogy Makóra is eljártak s a makói hagymát vitték árusítani a különböző vásárokba. E „paraszti kupecek" mellett már a múlt században akadtak kisebb-nagyobb vállalkozók, akik a parasztok által megtermelt hagymát, zöldséget a helyszínen felvásárolták s üzleti haszonnal értékesítették. Lényegében ilyenek voltak a piaci batyuzó kofák, akik főként a tavaszi zöldhagymát, a dughagymát, a hagyma- és zöldségmagot gyűjtötték és árusították. Áruikat füles kosarakban vitték a vásárra, melyet vagy karon hordtak, vagy pedig hátukra és mellükre kötötték. A múlt század vége óta legtöbben vonaton utaztak, vagy közösen, többen összeállva fuvarost fogadtak. Ezek azonban nem voltak képesek a derecskeiek 200-300 vagonnyi hagymáját, zöldségét felvásárolni. Nem tudták ezt megoldani a XX. század óta fel-fel bukkanó terménykereskedők, sőt az ekkor már erősödő szövetkezetek sem (Hangya, Futura). Így a derecskeiek, elsősorban a kisparasztok legfőbb értékesítési formája a vásározás, a faluzás maradt. Életforma A hagyma- és zöldségtermesztés természetszerűleg erőteljesen befolyásolta a derecskeiek életformáját. Társadalmi hatását részben már érintettük: leglényegesebb szerepe az volt, hogy a válságos években is biztosította a lakosság 272